ma felszívódtam magamban
jó volt elmerülni, lentről felfelé nézni
látni az arcot, látni a szemet, melyben az alkotás remeg
valaki "leírt", és én felszívódom
kék színeken át látom a végzetem
a tunkolópárna felitatott, véglegesen száradok,
de el, soha nem fáradok
mint az, aki talán verset írt Magából ki,és
újra megfogja a tollat, és a szívekbe belemártja
igaz szavakat hozva erre a szomjas világra
a tinta, a papír, a tunkoló…csak eszköz
folyó, mely elvezet oda, ahol ered..
Bennetek!
Ti hozzátok, kik szeretitek, ha az olvasók
csak az "itatott", írásotokra mereng..
de ez is csak egy tunkolás előtti egyveleg..
csak gondoltam én is Veletek megyek ebbe a mába
addig, amíg meg nem szárad a párna
és alkothatok végre fentről, és nézzen engem is a
tinta lentről..
4 hozzászólás
Te magad vagy a tinta, csodálatos verseket írsz a papírra, és pedig szívesen olvasom.
Rozália
Nagyon jó lett Dini! Fantasztikusan közelítetted meg lentről:) Szinte én is belemerültem az itatósba, s szívtam magamba a tintádat:)
Gratulálok!:))
Nagyon jó, kedves, szatkasztikusan őszinte érzéseket vélek felfedezni. Nagyon tetszett, Dini!
aLéb
Tetszett, ahogy Dini mint tinta, egyszer lenn,
Majd csak a tinta lenn, s Dini fenn…
Kicsit másképp, de szép vers!:)