Költőnek lenni lélekgyógyító dolog!
Minden szót gondold meg,
melyet papírra rovod.
Ki életét versírásra tette fel,
a HÁLA mit érzel,
annak ki vezeti kezed
nem marad el.
Van mikor soraid, mint
homokba írt szavakat
elmossa áradó dagály.
Szíved összetörte,
de te érzed maradandót
alkotsz,
s lesz ki dicsőíti neved
mindörökre alkottál.
Te csak írj, ne figyelj
a rosszra, ki irigykedve
mondja, de gondolatod
titokban lopja.
Legyél a csillagok hídján fényes
holdsugár, végtelenbe
világító szempár,
szellemed hazája,
hazád vetésinek
virágba boruló tája,
fény árnyékában
Te az alázat maga.
Tűzhelyről a parázs,
meglásd nem marad el
a kiragyogó varázs.
8 hozzászólás
Kedves Évike!
Szép versbe foglaltad, mi lehet költőnek lenni. A sok jó szavak közt kiválasztottam:
"…Legyél a csillagok hídján fényes
holdsugár, végtelenbe
világító szempár…"
Igazán szép költő gondolatok és szavak.
Szeretettel gratulálok: Kata
Köszönöm Kata szavaid. Tudod a lelkesedés, barátok és sok sok szeretet amit kapok boldoggát tesz. A magány messzre elkerül mostanság, tudok örülni minden kis dolognak és a szerelem is rám talált. Puszillak. Éva
" Költőnek lenni lélekgyógyító dolog!"
Kedves Évike, igazán figyelemre méltó gondolat.
Mélységesen egyet értek vele.
Igaz ez költőre, és a vers olvasójára is értve.
"Legyél a csillagok hídján fényes
holdsugár, végtelenbe
világító szempár,
szellemed hazája,
hazád vetésinek
virágba boruló tája,
fény árnyékában
Te az alázat maga."
Remek! Az vers üzenete elér!
Gratulálok.
Szeretettel:
Ildikó
Nem maradt el magad teremtett varázsod.
Szeretettel grat. Zsófia
Itt is tetszik. szeretettel, Ágnes
Köszönöm Ildikó méltatásod. Éva
Köszönöm Zsófia magvas hozzászsólásod. Éva
Köszönöm Ágikám, hogy ujra olvastad. Éva