Telnek a napok egymás után,
s nem hoznak semmi változást.
Mozdulatlan fekszel, csendben.
Én nem tehetek semmi mást,
csak várom a csodát, amiről
tudom, hogy nem jön el soha.
Csak nézem itt hagyott tested.
Lelked már elszállt máshova.
Szemedben nincs nyoma életnek,
üresen réved semmibe.
Nem jut el hozzád fény, se hang,
s nem érdekel már semmi se.
Nem fáj már semmi, nem érzel semmit.
Agyad már réges-rég halott.
Neked már nem jelent semmit
az, hogy én mindig itt vagyok.
De mégis jövök rendületlenül.
Jövök, ameddig csak lehet.
Ameddig szív dobog benned,
én jövök, hogy nézhesselek.
Csak jövök megszállott módon,
míg tested itt marad nekem,
s ha szíved feladja végleg,
akkor majd azt is elengedem.
9 hozzászólás
Szia Magdi!
Nem szívderítő, hogy ilyen verssel indítasz, de nem véletlen, és nagyon eltalált mondanivalód, benne a viaskodásod átélése is.
Látom a dátumból, hogy akkor írtad ezeket a sorokat, amikor még volt némi remény.
Sajnálom, hogy meg kellett élned a visszafordíthatatlant.
Sajnos tökéletesen átérzem.
Pozitívum, hogy a költészetben találtál menedéket, amiről azt gondolom, hogy az ilyen borzalmas időszakban hűséges társ lehet, de utána is.
Kívánok neked enyhülést a fájdalmadban.
Írd ki magadból! Ezek a fránya betűk és szavak mindenféle gyógyításra is képesek.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Magdi!
Mélyen megrendített a versed tartalma, fájdalma. Sajnos ismerem én is a poklok poklát, én is elvesztettem a fiamat, hirtelen. Míg élek nem tudok a fájdalomtól szabadulni. Nagyon sok versemben próbáltam kiírni, Jó lenne, ha te is így tennél, hisz ez a versed is nagyon érzékletes és jó.
Kívánom, hogy enyhüljön a fájdalmad szeretettel: Ica
Köszönöm. Egyet értek Veled, ez bizony soha nem szűnik meg fájni. De cipelni kell életünk végéig. Nekem is minden keservem a verseimben van elcsomagolva. Idővel majd kerülnek fel kevésbé szomorúak is, mert azért olyanokat is írtam.
Szeretettel: Magdi
Magdi! Sajnos én is átéltem hasonlókat, csak az én fiam megmenekült, sikerült visszahozni őt. Érzem fájdalmad, enyhülést a sebedre és további szép alakotásokat kivánok. Éva
Kedves Éva!
Köszönöm együttérzésedet és jókívánságaidat. Fájdalmaim valóban enyhülnek attól, hogy leírtam őket. És sokat segít az a tudat, hogy a Fiam vágyott rá, hogy megszabaduljon az élet terheitől. Határozottan arra kért, hogy ha meghal, akkor ne sirassam, hanem örüljek vele, hogy nem kell tovább szenvednie.
Üdvözlettel:
Magdi
Kedves Magdi!
Valamiért azt kell, hogy mondjam neked, mert ez él bennem, hogy csak az szeret igazán, hűséggel, aki képes elengedni a másikat.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Egyetértek Veled. Az, hogy a Fiam halála kapcsán írt verseket feltöltöm, az nem azt jelenti, hogy nem engedtem el Őt. Sőt, éppen arról írtam (már a két hét kóma alatt is), hogy elengedem, mert tudom, hogy Neki ott a jobb. Aki olvasta az írásait itt az oldalon, az tudja, hogy mennyi keserűség volt a lelkében.
Üdvözlettel:
Magdi
Kedves Magdi !
Szívszorító a versed, sajnos én elvesztettem….
Talán így jobb, hogy "kiírtad" magadból.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Magdi Kedves!
Szívszorító, fájdalmas , amit átéltél… Kifogytak a szavak, csak erőt kívánok Neked és békét a lelkednek.