Lakkos, masnis csodanő,
tűsarkos és libbenős,
műkörmén a gyöngy csillog,
orra hegye csöpp fitos,
így tipeg a plázába,
rózsacsokor vázába,
tegnap kapta sebtibe
férfi nyomta kezibe',
varázsolva a nagy Őt,
lakkos, masnis csodanőt.
Győr, 2017. márc. 27.
6 hozzászólás
Kedves Edit! Ismerős típus! És azt mondod a férfitől van? Ki mástól??? 🙂 Szeretettel üdvözöllek
Köszönöm, Bödön!
💖💖💖Edit
remek!
Ilyen ironikusát a plázacicákról is csak Hölgy tud írni, édesbe, rózsaszínbe mártott vitriollal. 🙂
és hogy kopognak a sorok, ritmikusan, mint a tűsarkak.
Szellemes, könnyed, és ha szigorú vagyok, tán nem is annyira fanyar.
grat: Grey
Gergely, köszönöm, hogy nálam jártál!
Szeretem ahogy megmondod…..mit gondolsz, még akkor is ha nem ilyen kedves, kellemes a kritikád.
💖💖💖
Edit
Kedves Edit!
Nagyszerűen ironikus. És annyira hétköznapias, annyira megkapó, annyira mindennapos. Megmondom őszintén nem csípem ezeket a nőciket. Kívül csecse, belül kaka szitu jut róluk eszembe. Pontosan olyanok, mint a felszínes világunk. Nagyon jó és pontos a megfogalmazás, remek vers.
Üdvözöllek: Szilvi
Köszönöm, Szilvi! Örültem neked.
😘Edit