komor-zöld borostyánlevél
hátára fekszik, bánat-
koszorút faragván remél
feltámadást
csönd-sötét mélységbe mélyed
köröket rajzolva olvad
végtelen fájdalom éget
megnyugvást nem hoz a holnap
feltámadást
Komor-zöld
By Ligeti Évakomor-zöld borostyánlevél
hátára fekszik, bánat-
koszorút faragván remél
4 hozzászólás
Kedves Ligeti, komor, különleges hangulatú versed nagyon tetszett!:)
Szia Henkee!
Örülök, hogy tetszik:))) Köszönöm jelzésed.
Éva
Szia! Nagyon érdekes, ahogy a konkétumtól eljutsz valami teljesen elvontba, és ahogy a mondatok alanyai váltakoznak. Az utolsó szó – bár írásban szépen néz ki – nekem kizökkenti kicsit a ritmust, de ha egyfajta "réütésnek" szántad, akkor értem. Sok-sok gondolat támadt bennem a versed olvasva, és ez jó. Üdv, Poppy
Poppy!
Értelek, de… az előtte levő sor magában értendő, – a feltámadáshoz újra hozzá olvasandó egy rész az előző sorból…
"megnyugvást nem hoz a holnap" —-"nem hoz a holnap feltámadást"
Azért jó, hogy elgondolkodtat:))))
Figyelmed, véleményed köszönöm.