Elsárgult falevélként
mállott le a tapéta,
évtizedek hengerezett
FAL-testápolói
kiszáradt redőként
potyogtak alá,
habarcsgörcsök
rándultak két szerelmesen
egymáshoz simuló
tégla között,
meglazítva az
évszázados szövetséget.
Kőműveskedik a hajnal,
keverője az éj,
segédmunkása a
renoválás mesterének,
hol az idő
tornyot húz fel
pergő perceiből,
szerelmes szavakból
habarcsot kever,
s boldogság szivárványa
meszeli ölelések
piruló vakolatát.
4 hozzászólás
Fogalmam sincs mit írhatnék, ezért leírom azt, hogy mit éreztem nemrég egy étteremben, ahol egy vargánya krémmel megkent halacskát hoztak, sütve, kicsit megpirítva a tetejét. Minden falat mennyei élvezet volt. Forgattam, forgattam őket, lenyelni is alig akartam, olyan nagyon jó volt. Eközben azt gondoltam, hogy huuuuhhhhh ez a szakács tud valamit, nagyon.
Igazából, most is ez történt, csak a helyszín változott.
Köszönöm az egyedi bókot. 😀 Bár nem vagyok szakács, a halat pedig alapból ki nem állhatom. :))
Kedves Csaba!
A hajnal mindig épít, egy új, reményteljes napot…
Gratulálok, Judit
Köszönöm, Judit! Csak mostanában nem túl jó építészeket fogad fel. Ez inkább csak kátyúzás.