Hosszan, búsan kondul
lelkemnek harangja,
mélyen szánt szívemben
síró, gyászos hangja.
Akár a tó vize,
partját hogy nyaldossa,
kusza gondolatom
simára mardossa.
Szóljál csak, zúgj nékem,
kicsi lélekharang,
tompa fájdalmamat
nem érinti harag.
Csak a szomorúság,
az ver bennem tanyát…
Szorosan átölel,
nem ereszti foglyát.
12 hozzászólás
Kedves Judit!
Ne szomorkodj, szép a versed, de ne szomorkodj!
szeretettel-panka
Kedves Panka, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Ha a lélekharang megszólal, az fájdalmas és szomorú!
Versed minden érzést hűen közvetít.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka, nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Ezek a szomorú érzések átjönnek versed hangulatán, Kedves Judit….
Még mindig a dallamosság és ritmus, ami elbűvöl verseidben!
Gratulálok szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
A szomorúság sokszor meghatározza verseink hangulatát…
Nagyon köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Szívbe markoló sorok. A fájdalom most átkarol, enyhüljön mihamarabb.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta, nagyon köszönöm vigasztaló soraid!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Átérzem fájdalmad.Szomorú és szívszorító a versed.Kívánom fájdalmad enyhüljön, ne verjen
benned végleg tanyát a szomorúság.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Nagyon köszönöm szép soraidat!
Szeretettel, Judit
Fájdalmasan szép sorok!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Még nagyon friss bennem a fájdalom…
Köszönöm, Judit