Könnyek

Csak sírj!
Ha úgy érzed, hogy megbántottak,
ha úgy érzed, hogy egymagad vagy,
ha úgy érzed, hogy átvert a világ.

Csak sírj!
Hisz' zokog fenn a szürke égbolt,
táplálva, mi egykor rét volt,
s villám kíséri a zokogást.

Mégse sírj!
Ha úgy érzed, hogy szíved szeret,
Zárd szívedbe azt a nevet,
zárd szívedbe az Ő mosolyát!

Mégse sírj!
Hisz' még most is veled vagyok,
szívem most is érted dobog,
s ettől máris szebb lesz a világ!