Amikor ezt írom, könny szökik szemembe,
S akaratos görcs áll, sajgó szívembe,
Legurult egy könnycsepp, a szemem sarkából,
Mikor eljöttem, én a Földeáki házból.
Akkor már tudtam azt, amit most érzek,
Hogy a világon mindennél jobban szeretlek TÉGED!
S tudom azt is, ha egyszer hazajutok,
Mindannyian biztos a nyakamba ugrotok.
Amikor ezt írom, könny szökik szemembe,
S akaratos görcs áll, sajgó szívembe,
Mert mi is kéne nekem, ezen a világon?
Egyetlen egy dolog, az én kis családom.
Ameddig nem tudok hazamenni innen,
Ezen a világon… Nekem semmim sincsen,
De mikor megfogom majd, otthon a kilincset,
Újfent enyém lesz, a világ összes kincse!
6 hozzászólás
Szia !
A távolság , a vágy fájdalmas is lehet. Minden jó a vége jó !
Szeretettel:Selanne
Kedves Apamaci!
Engem nagyon meghatott a versed, az a vágyódás otthon, a szeretteid iránt. Igazán szép versbe foglaltad érzelmeidet.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Mindig örörmmel tölt el, ha ellátogatsz hozzám, egy-egy ners erejéig, és hozzászólásoddal emeled annak értékét, legalábbis számomra! Megtisztelő látogatásodat, és véleményedet köszönöm.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Apamaci. Engem is nagyon meghatott a versed. Nagyon szép vágyakozás.
Kívánom, hogy váljon valóra, amit annyira szeretnél.
Szeretettel.Tibor
Kedves Tibor!
Először is szeretném megköszönni neked is, hogy szerény versemet ily szép szavakkal illetted, és elmondom azt is, hogy mit kívántál, időközben már megtörtént. A világ leggazdagabb embere lettem egy perc leforgása alatt. Hiszen öt hónap után ismét a családommal lehettem. Számomra sokat jelent mindenki véleménye, hiszen ezekből a véleményekből tudom, hogy tetszik, vagy nem tetszik egy-egy művem.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Szia kedves Selanne!
Köszönöm, hogy időt szántál versem olvasására, és, hogy hozzászóltál.
Maradok tisztelettel: Apamaci