Magányba zárt kedvemre gúnyosan
rálegyint a hajnal,
beteljesületlen vágyaim sorát
körbe veszi fallal.
Fénytéglákból rakja körém a kerítést,
csak itt-ott hagy időnként
szánalomból lőrést.
A szándékomra épült vár, míg kifelé világít:
az udvara sötét. Rabként szenved benne
meg nem élt álmom vénülő szelleme.
Sírva haldoklik ott száz –meg száz kérés,
elszánt, vad fogadkozás,
mámorító érzés.
S mi eddig lakhelye volt tettnek és erőnek,
sorsfordító akaratnak,
csillogó jövőnek,
most erőtlenül gubbaszt a sötét romokban,
jajgatva sírdogál,
búsul a sarokban.
Úgy szeretnék már végre egyszer
magamhoz simulni!
Szikkadt, kivénhedt lelkemnek harsogó
ébresztőt fújni,
de a szándék és akarat, tettek hiányában
csak tétován tapogat.
Nem lát a világban!
Rideg sírkővé válok majd,
a temető földjében,
a természet gondosan betakar,
s én megbújok ölében.
20 hozzászólás
Jövök még… a vers üzenetében nagyon sok mindent éreztem, a meg nem értettséget, az elfutó időt, az elmulasztott percek fájdalmát, az én elcsendesedő szomorúságát. A képek megjelentek benem, ahogyan olvastalak, a történet vezetését szépen szolgálták nekem. Tetszett a téma megközelítése, a vers kivezetése is.
aLéb
Szia aLéb!
Már a hosszú kihagyás után felrakott első művednél („Leheletnyi vers”) felkaptam a fejemet. Az ember ösztönösen, akaratlanul is rátalál a jóra. Csak a mindig hadban álló időmmel tudom magyarázni, hogy eddig még nem szóltam a verseidhez. Remélem, hamarosan pótolom e mulasztást. De ez most nem ide tartozik.
Köszönettel vettem a műértő hozzászólásodat. Látszik, hogy megértetted, átélted a verset. Az utóbbi fél évben kibuggyant belőlem vagy 20-25 ilyen jellegű vers.
Megmutattam egy műértő kritikusnak, aki személyesen is ismer, és azt mondta, hogy ezek a versek nagyon jók, de nem a nagyközönségnek íródtak. Óriási olvasótáborra ne számítsak. Mivel személyes ismerősöm, hozzátette azt is, hogy nem a saját lelki világomat írom le. Én alapvetően nem ilyen beállítottságú ember vagyok. Talán azért van az is, hogy az ilyen témájú versekre nem is igen emlékszem. Csak kitör belőlem, leírom, és néha azért sorokat tudok belőle idézni.
Viszont örömmel tölt el az, hogy itt hozzáértő olvasókkal és kritikusokkal találkozom. Azt külön köszönöm, hogy Te az elsők között reagáltál.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Bánatos oldaladról még nem igazán ismertelek meg. Az idő ketyeg s a jövőbe vetett hitünk és reményünk a végén odakerül, ahogy a versedet zártad. Ám de nem szabad bezárkózni és csak rést hagyni, tárd ki azokat és akkor több fény, vele öröm és jó kedv betalál. Higgy nekem, tudom! A többi a természet dolga!
Baráti szeretettel- lejegyezve-panka
Ja és ha netán nem magadról írtál és elmélkedtél, akkor meg csak úgy lejegyeztem azoknak akik magukba zárkóznak. Azzal a tudattal, hogy néha nálam is előfordul. Na ezt jól megszondtam!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Ha elolvasod az aLébnek írt válaszomat, akkor megérted, hogy miért furcsálltad az én tollamból ezt a verset. Mindenesetre a vigasztaló, lélekerősítő szavaid akkor is jól esnek, ha nincs is olyan nagy szükségem rá. Köszönöm, hogy hűséges olvasóm vagy.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Végtelen szomorúság és fájdalom sugárzik írásodból!
Csupa szépet kívánok, hátha jobb kedvre derülsz… 🙂
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Tünde!
Ne ijedj meg, a fájdalom nem az enyém. Azért a jó kívánságaid nagyon jól esnek. Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat . Már ez a tény is még jobb kedvre derít.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali !
Ébresztő !!! Rázd meg magad, s tedd, mit tenni szeretnél!!
Mondom én, s átérzem versed,
melyben akár én is lehetnék.
Érzem a fájdalmat, a belső magányt, az elkeseredést.
"Úgy szeretnék már végre egyszer magamhoz simulni!" ez… ez nagyon megfogott.
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Megrázom magam, és azt teszem amit szeretnék. Most például neked szeretném megköszönni a hozzászólást. Jól érzed a belső magányt, még akkor is, ha ez nem az enyém. Néha előfordul, hogy megszáll egy-egy olyan érzés amiről írni kell, még akkor is, ha nem az én lelkivilágomat mutatja meg.
Örülök, hogy itt jártál, és hogy tetszik a vers.
Szeretettel:
Millali
Az írásaid jellemzik azt a sokrétűséget ,amelyre azok az írók képesek, akik egy gondolatból százféleképen tudnak bármit papírra vetni. Nem is akárhogyan. Gratulálok, ehhez a versedhez is!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm ezt a nagyon szép kritikát. Mint általában, most is, pontosan beleláttál a belső világom egy más formájú megnyilvánulásába. Mindig csodálkozom azon, hogy milyen egyszerű természetességgel azonosulsz az írásaim mondanivalójával. Nagyon jól estek a szavaid.
Szeretettel:
Millali
Emberismeretben, nagyon ritkán nyúlok mellé, szakmai ártalom:-) s, hogy természetességgel írom amit, ez természetes!!!!:-)
Marietta
Ami neked természetes, az másokat ámulatba ejt.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali !
Sokan építünk fel ilyen tervekkel teli, akarattal kivitelezhető csodavárat. … aztán, rajtunk kívül, szép óvatlan', mindenki hajában megjelennek azok a bizonyos sikkes hajszálak. :))) Látjuk az ő "váraikat", meggusztáljuk kívülről, aztán rájövünk, a sajátunk ezerszer inkább stramm, mint bárkié. Így van ez akkor is, ha cseppet megfogyatkozik az a vehemens elhatározás, a megingathatatlan erő, amivel neki fogtunk, hogy kacsalábon forgóvá tehessük, és az ezerszer álmodott álmunkat megint varázsköntösbe öltöztetjük. Mondd csak, hát nem csinosabb így? 🙂
Valerie
Szia Valerie!
Én azt a varázsköntöst néha szívesen elcserélném egy-egy könnyebben hordható gúnyára, de nem vagyok elégedetlen, mert sokaknak még köntösük sincs.
Köszönöm, hogy megtiszteltél a véleményeddel, ezek mindig különleges csemegéket jelentenek nekem.
Millali
"Úgy szeretnék már végre egyszer
magamhoz simulni!"
Ez a sor, nálam, mindent visz!!! Gratula!
Köszönöm kedves szusi, hogy olvastad a versemet. Ez a sor már másnak is tetszett.
Szeretettel:
Millali
Olyan csodás köntösben jeleníted meg a versed,hogy én csak fázom mellette. / megbocsáss, hogy ide menekülök, van több versed, amit többször is olvastam és nem tudok betelni velük./
Szeretettel: oroszlán
Kedves oroszlán!
Köszönöm szépen, hogy ezt a versemet is meglátogattad. Külön öröm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy a verseimről. Ne kérj bocsánatot ezért, hisz ha a Te lelkedet melegítik egy kissé a verseim, az nekem nagyon-nagyon jólesik.
Szeretettel:
Millali