Hiába űzöm a gondokat,
újra, újabbak akadnak.
Terhelten nehéz holnapok
legyőznek, engem akarnak.
Mit tegyek, hogy engedjenek?
Érzem, már nem bírom soká…
Menekülnék akármerre,
de nincsen hol, s nincsen hová.
Ó, keserű élet-létem,
megbántam minden bűnömet,
megvívtam már csatáimat,
engedj utamra engemet!
——————————————————————————–
2 hozzászólás
Szia Judit. Csak ne rohanj el, maradj itt velünk, mert annyi szép alkotást
köszönhetünk neked, mint ezt a kis remekművet!
szer:ruca
Kedves Ruca!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Üdv, Judit