Mint Juliska léha apja után,
fürgén szaladtam én is, enyémet követve,
elnyelt a sötét erdő karéja, a morzsákat nála a
madarak falták, nálam az idő
fogatlan kerekei nyomták pépesre.
A mesebeli lány felmenője mit evett reggelire,
nem igazán érdekel, hisz otthagyta gyermekeit
a rengetegben.
Jancsi, Juliskával egyetemben, mégiscsak
elkövette azt a gyilkosságot, ha önvédelemből
történt, a Grimm testvérek szerint, akkor is durva.
Az én apám többször is elvitt magával vadászni,
egyszer télvíz idején, gyalogoltunk a
majdnem mínusz fokos cuppanós sárban.
Mikorra hazaértünk, ráfagyott a lábamra kis csizmám,
úgy kellett levágni róla, mint puffadt rózsaszínű malacot.
Emlékszem még a zsigeri feltárásra, amint,
a borotvaéles penge felhasította a kamasz Bambi gyomrát,
buborékos, gőzölgő belei kétoldalt ömlöttek
mozdulatlanná merevedett testére,
messziről akár dekoratív is lehetett volna,
közelről viszont bűzösen szaglott.
Az én apám reggelente tejeskávéba áztatott
zsemlét falatozott, a durrogó kályha mellől
figyeltem a rituálét, apró sámlin kucorogva.
Kis deszkáján nyolcba vágta a péksüteményt,
beleszórta a fehér zománcos tálba.
Hirtelen süllyedtek el az apró csónakok.
Mennyi kalória lehetett ebben,
hisz falak nőttek keze nyomán,
egyszer még bíróság is, igaz nem önként,
a panziós citálta, meghurcolva az egyszerű embert.
Sorköz nélküli barázdákat szült, egykor sima bőre,
élénk ég színű szeme savószínűvé változott,
többé nem láttam benne magam.
A bor sebes iramban apadt a pincében,
naponta a negyven dohánnyal töltött hártyavékony
papírba öltöztetett rúd füstje talán még
a mennyországig is felért,
egyszer ezt Szent Péter megunta
és felhívta magához.
10 hozzászólás
Kedves Edit!
Most csak idézek:
…akartam de az egészet kellene!
A legnagyobb elismerésem,ahogy
kimutattad a dolgokat!
´Szép napot:sailor
üGYELJ NAGYON MAGADRA1
Köszönöm Sailor!
Kedves Edit !
Gratulálok remek versedhez! Igazán tetszett!
Mi apával gombázni jártunk 🙂 ! Sajnos Szent Péter őt is magához hívta .
Köszönöm Marcsy!
Sajnos ez már csak ilyen. 😢 Az apák elmennek.
Tisztelt Edit!
"Az én apám reggelente tejeskávéba áztatott
zsemlét falatozott, a durrogó kályha mellől
figyeltem a rituálét, apró sámlin kucorogva.
Kis deszkáján nyolcba vágta a péksüteményt,
beleszórta a fehér zománcos tálba.
Hirtelen süllyedtek el az apró csónakok"
Kiemeltem ezt a részt csodás versednek.
Az ábrázolásaid fantasztikusak.
A részletek is nagyon tetszettek.
Annyi hangulat van ebben a versedben.
A szeretet,a bánat, az emlékezés a régre…
Szomorú sorok között a lélek,mint hangszer.
Szeretettel: Alkonyi
Köszönöm Alkonyi!
Az emlékezés mint gyógyszer.
❤
Szia Edit!
Míg olvastam, úgy éreztem magam, mint a sámlin kucorgó gyerek a kályha mellett, akinek egy életmesét mond valaki. Jó érzés volt.
Szeretettel: Kati
Kati! Örülök, higy kicsit velem voltál a sámlin. Éreztem.
❤
Fantasztikus vers! Hangulata van.
Érdekes volt, lenyűgözött kedves Edit! 🙂
Nagyon szépen köszönöm!