ne tarts magadon
nem leszek éked
hús-színű dalt írt
rólam a végzet
s nyüzsögve kukacok
peregtek húrokon
ne tarts magadon
nincs bennem semmi
meghalnom is kár lesz
kár volt megszületni
varjak köz élnék jól
feketén-szabadon
ne tarts magadon
mesékre vágyom
ha öledbe ülnék
látnám a világot
tündér-vakulásban
ölelj
vagy
ne tarts magadon
12 hozzászólás
Nagyon,nagyon tetszett!
"tündér-vakulásban"…csodás!
Szebbnél szebb hasonlatok!
Gratulálok!
Szeretettel:Jegmadar
Balladaszerű, népiesen fájdalmas fohász rejlik versed mélyén. Tetszik a lendület, mely viszi, s a hangulatot árasztja.
Üdv.: Alberth
Kedves Ági!
Szomorú hangulata van a versednek,
bár szépsége mégis ebben rejlik!
Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Jégmadár, kedves, nagyon köszönöm.
Alberth, tudod, most erre nem is gondoltam, bár kifejezetten kedvelem a balladai-népdal szerű hangvételt… itt inkább véletlen…
Köszönöm.
Lyzám, köszönöm, ölellek!
Szia!
Nagyon szép, népdalszerű elemekkel díszítettt vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Áginéni!
Valami csoda ez a versed is.
Persze a néni csak vic, ne haragudj, csak egy hozzászólásodat olvastam, azért.
De a versed tényleg nagyon tetszett, mint mindig.
Szép hétvégét.
Üdv: József
Kedves Rozália!
nagyon köszönöm.
Drága József!
VAN, akinek a nénit elnézem, mert tudom, hogy kedvességből írja… egyébként hosszú-hosszú ideig Ági néni voltam, amíg tanítottam, és ez volt a teljesen normális:))))))))
Nagyon köszönöm.
Szép hétvégét Neked is!
Ölellek!
Kedves Ági!
Valahol Hatvan környékén szem elől tévesztettelek.
Ne tartsd Magadon! Dobd ki!
A versed megigézett.
Varjak közt – ugye Ági?:)
Szeretettel: Noé)mi???!!
Drága Noé, ha már Hatvanig eljutottál, akkor nem sokára hetvenkedünk:):) szerintem:):) és akkor nem baj, ha nem vagyunk szem előtt:):)
Nem olyan könnyű azt… nem egy plüss mackó, amit megun az ember… bár szerintem nekem a plüssmaciért is megszakadna a szívem, ha ki kellene dobni…
Vannak helyzetek, amikkel együtt kell élni… igyekszünk jól dönteni… de ez ritkán sikerül…és valójában csak az idő ad választ döntésünk helyességére…
Igen, "közt", majd a következő versemmel javítom, ha el nem felejtem – köszi:
Ági