Velem vannak világot
rendítő, kaput nyitó,
szirmokat bontó
csodálatos könyveim.
Látom a világot,
látok ezer csodát.
Ámuló szemekkel
lesem a sok varázst.
Itt van velem London,
Párizs, a vén Nápoly.
Lapozom könyveim:
integet a Szajna-part,
a vén Duna csalogat.
Megtudom Kopernikusz
és az egyiptomi
piramisok titkát.
Itt van múlt, s jövő
ezernyi csodákkal,
millió titkokkal.
Betölti szobám, –
egyre közelebb jön
már az egész világ.
Kinyílnak az ajtók,
nincsenek határok.
A kíváncsiságban
száguld elme, s lélek.
Lapozom könyveim, –
valami boldogság
tölt el és repülök
megismerni még több
csodát, varázst, – mindent!
Szabadon szárnyalhat
tudás és boldogság,
reménytelenség és
gúzsba kötött vágyak.
2 hozzászólás
Igen!
És is ezt érzem,ezt gondolom ha eszembe jutnak szeretett könyveim:)
Köszi! Hát igen, a könyvet szeretni kell, mert szent!!!:)
Üdv.: Móricz Eszter