Itt van előtted a polcon a doboz
Kezedbe foghatod – most mi legyen?
Nézed a tartalmát, bajt nem okoz
Hogyha éhes az ember – mit egyen?
Konzervbe préselt tegnapok nyoma
Apróra zúzott érzések benne
Felforgatva – ez ám a lakoma!
Nélküle minden íztelen lenne.
Tartósítva az öröm, s a bánat
Néha – néha akad egy – egy falat
A boldogság azért sokat várat
Magára zárja a külső falat
Kibontott dobozban – tartós szerep
Fűszerben érlelt, igazi vagány
Megszokott ízek, jól ismert terep
Terített asztal, s hozzá a magány
8 hozzászólás
Ez nagyon jó! A tartalom, a forma, a rímek. Gratulálok: Colhicum
Ez valóban konzervvers,
sokáig megmarad,
Jó kis gondolatok!
Gratula!
Szia Colhicum!
Értékelésednek, dicséretednek örülök:)))
Szeretettel: Éva
Szia Félix!
Örülök, hogy tetszik:)
Hogy mennyire maradandó…? majd kiderül.
Üdv.Éva
Kedves Éva! Örömmel töltött el, hogy eljutottam Hozzád. Több versedet érdeklődéssel olvastam. Szeretem az igazi vers-verseket, nem annyira a prózában írottakat. Te aztán értesz a vers-formákhoz is, azon kívül, hogy gondolataidet szépen, rímekbe foglalod. Tetszenek a verseid.
Üdvözlettel: Kata
Kedves KAta!
Megtisztelő, hogy más verseimre is kíváncsi voltál. Köszönöm értékelésed,. Elismerő szavaid jólesnek:)
Szeretettel: Éva
Nagyon jó kis elgondolás! Igazán tetszett- minden téren. Grat!
Nola
Szia Nola!
Köszönöm figyelmed. Örülök, hogy tetszik:)
Éva