Kopár vidék

A völgy felett homály borong. Egy ének
csapongva száll a vaksi, szürke ködben,
az égi kékbe vágyna. Szinte röppen
kiadni bánatát a déli szélnek.

A barna, bús hegyek közötti felleg
a résnyi fényt is éppen eltakarja.
Sötét a tenger itt, dühöng, haragja
a sziklafalba ütközik, s elernyed.

Egy árva jerke szirti saskaromban,
megadja most magát, hisz úgyse nyerhet.
Szemét a könny lepi, homály borítja.

Könyörtelen, szikár e táj, azonban
az étel itt is életet jelenthet.
A szánalmat az ösztön általírja.