reszkető könnycsatornám szorítva égetőn
és zilált testembe kopogó fájdalmat csent
hogy ne boldogan égjek
épphogy csak
élhetőn
kopogó
By Hangareszkető könnycsatornám szorítva égetőn
és zilált testembe kopogó fájdalmat csent
hogy ne boldogan égjek
épphogy csak
élhetőn
12 hozzászólás
Hűha művésznő!
Ismét egy gyönyörű, keserédes HANGA. A végén a kemény, mégis elsimuló lezárással.
Megint csak gartulálni tudok!
🙂
Brúnóka, köszönöm!
Hanga
Nagyon plasztikusan írtad le a lelkiállapotodat. Gratulálok, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szia kedves Rozália, köszönöm neked!
Hanga
Remek (miért nem vagyok meglepve? 🙂 ) Vártam hogy folytatódjék…
aLéb
Köszönöm kedves aLéb, folytatódik majd, ne félj.
Hanga
Ó, mennyire átélhető! Szeretem a verseidet. Olyan "Hangás"! 🙂
Remek képek.
Gratula kedves Hanga! 🙂
Ildikó
Köszönöm kedves Ildikó! 🙂
Hanga
És megint csak az csodás képi megjelenítés, ahogy láthatóvá válnak
a szavak kezed nyomán.
és milyen igaz és fájó tud lenni az az utolsó három sor…
Remek lett Hanga!
ölel
leslie
leslie, te mindig tudod, mit kell mondani, köszönöm kedves barátom !
Ölelés Neked is!
Hanga
Jó a vers. Kifejező… (üdv.: Á.E.)
Kedves Emil, az Árvai, köszönöm!
Hanga