hallom, kopog a cipőm.
Épp most megy el egy villamos
nem baj, van elég időm.
Várunk, nézzük az eget,
alant falevelet kerget a szél.
Gondolom, talán ősz lehet…
egy úr hangosan mesél
valamit egy idősebb hölgynek,
egymásra nézünk, a tükörképem látom,
ahogyan visszanéz egy kirakatból.
Kicsit kopott már a kabátom.
Nyílik az ajtónk, belépek rajta,
leveszem magamról a mai napot.
Megterítünk a vacsorához,
sóhajtok egy mélyet, nagyot
hiszen valami nincs itt rendben!
(egy lassú tücsök hegedül)
leülök az asztal köré,
veled vagyok, de egyedül.
21 hozzászólás
Szia Gyömbér!
Nagyon szép verset írtál.A napod egy "szelete".Képzeld, – egyszer amikor a virágokat hoztam be telelőre velük jött egy levelibéka is.Ez persze nem hegedűlt , ezért kitettem a szűrét.Szép képeket használsz a versben, ahogy szembenézel magaddal észreveszed,hogy kopott a kabátod./de van kabátod/
Szeretettel üdv:hova
Hát, én majd' elbőgtem magam! Végtelen szomorúságot és magányt sugároz nekem ez a vers, talán mert magamat látom benne.
Üdv,
Poppy
"…veled vagyok, de egyedül." -jól érzékelteted a társas magányt.
Tetszik versed!
Nagyon eltalátad a vers hangulatát, ami a végén meglepetésszerűen okság révén csattan is. A képek és a történet remekül harmonizál. Szinte ott voltam veled, míg olvastalak.
Gratulálok!
alberth
Mélység, finomság, nemes veretek, költészet.
Gratulálok. a.
Nagyon kellemesen mesél ez a vers, és mégis a lágy szomorúság hatja át, az a kopottság, kívül-belül… Nehéz érzésekről mesélsz, nagyon gyönyörűen.
aLéb
Kedves Gyömbér!
Gyönyörűen szomorú – vagy szomorúan gyönyöű a versed. Megható és mély ézelmkkel teli, s méis, a szerelem hatja át a gondolataidat. Örülök, hogy olvashattam és
szeretettel gratulálok! Kata
Ilyenek ezek a mai nők. A körúton is magukat nézegetik aztán meg nem jó nekik semmi:))
tetszett nagyon:)
szia!
Ezúttal egy momentumot emelnék "csak" ki versedből, mégpedig azt, ahogy "leveszed a mai napot" ! Nos e gondolat úgy érzem, hogy alfája és omegája e versnek, mert egyfajta körforgásra utal. Körforgásra a mindennapokban, az utcán, a munkában és a szerelemben…
Remek vers!
üdv
leslie
Szia!
Nagyon szép vers, mélyen a lelkemig hatolt.
Szeretettel: Rozália
Kedves Gyömbér! A lelkemig hatolt a versed! Átérzem azt, amit szerettél volna kifejezni. A végtelen magányt. Milyen jó, hogy létezik a poetica! Az ember kiírja magából ami a lelkét nyomja!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv: Kankalin
Kedves Gyömbér!
Nekem itt futott először végig a hátamon a hideg: "egymásra nézünk, a tükörképem látom,
ahogyan visszanéz egy kirakatból"
Tetszik – talán pont azért, mert nem szokványos -, hogy váltogatod az egyes-többes számot, ahogy kifejezed a kettősséget, a társas magányt. És ahogy azt érzem, hogy nem csak a szó szerinti magányt fogalmaztad meg…
Gratulálok, ez így tökéletes!
Jodie
Ilyen csavarosan (szív)csavarót csak te tudsz írni Gyömbér. Benne van minden, ami egy kicsit szomorú, de kicsit elégedett ember mindennapi lelkébe belefér.
Hanga
Kedves Hozzászólók!
Köszönöm a figyelmeteket! A hozzászólásaitokból is kiderült számomra, hogy milyen színes is az emberi lélek, és mégis vannak benne közös vonások. Ugyan azt a "történetet" ki -ki másképpen érti, de a lényeg nagyjából ugyan az …
Üdvözlettel: Gyömbér
Huhhh…
Ez engem letaglózott…
Köszönöm dreaming, hogy olvastad!
…hogy letaglózott? Talán azért, mert megértetted, miről is szól! 🙂 Üdvözlettel: Gyömbér
Bizonyára 🙂
Kedves Gyömbér!
Nagyon megfogott ez a versed, bár a vége egy kicsit szomorú.
Nekem úgy tűnik, hogy az a kopott kabát nem egy ruhadarab.
….és, amikor az ember érzi a társas magányt, ott tényleg nincs minden rendbe.
Terápia versnek nagyon jó.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Szia harcsa!
Igen, a kopott kabát mást is jelent. Jól gondoltad.
Köszönöm a véleményed.
Üdv: Gy.
Kedves Gyömbér!
Irgalmatlanul szép ez a vers, és fájdalmasan őszinte.
Egy igazi gyöngyszem.
szeretettel:
Millali
Őrült vagy, én meg őrülted!
Frigyes