Ó, Te! Virágszirmú csoda!
Bontsd ki a sugaraidat!
Tündökölj le kacagva ránk,
váltsd valóra álmaimat!
Ébresztő! Te már duruzsolsz?
Olyan vagy, mint a kiscsikó!
Korbácsold fel a lágy vizet,
fésüld a hajam, oly fakó!
Lassan elszunnyad az erdő,
az égen gyűlik a holnap.
Fentről ezüst korong bámul,
szuszog a hűvös éj-tegnap.
Tombol a szél, ég leszakad,
földre nagy cseppekben zúdul.
Megöntözi mi tar, gyenge,
egy új reményként megújul.
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szép, láttató vers, megkapó képekkel. Gratulálok!
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Köszönöm szépen, hogy most is olvastál, nagy örömet szereztél vele, akár csak a sok kis csillaggal! :)))))