Üres hodály…
ülök a hideg kövön.
Azon töröm
fejem,
vajon csak nekem
van végtelen
történetem?
Ugrottam egy jó nagyot.
Közben fordult
alattam a világ.
Most ugyanott vagyok.
(életkígyóm a farkába harapott)
Sebaj! … csak fel nem falja magát!
Körbe-körbe
By Gyömbér
11 hozzászólás
Nagyon ötletes, s természetesen csattanós 🙂 Gratulálok kedves Gyömbér, jó lett:)
Nekem is nagyon tetszik! Mint a legtöbb gyömbér vers 🙂
Köszönöm, hogy olvastátok! 🙂
Egy újabb gyömbérke, szellemes, tartalmas, imádnivaló 🙂
Hanga
Igen, ez megint olyan gyömbéres! Gratulálok hozzá, megint egy remek alkotást ajándékoztál nekünk! Andika
Szia!
Nagyon jó, szellemes vers! Néha bizony előfordul, hogy életkígyónk a farkába harap.
Szeretettel: Rozália
Kör, valóban szinte egy ördögi kör.
Mindig ugyanaz, szinte véget nem érően.
Fantasztikus vers!
Gratula!
Ez olyan mint amikor régen bejöttek a divatba a szintetikus anyagok…
Lebegő, vibráló, és könnyű!!!
Grati!
Üdvi: dp.
szia!
játszi könnyedség, dallam, ritmus…
és mégis…
…az a fránya kígyó!!
remek
leslie
Az a fránya Kígyó! Ő nem virtuális, mint a bátorságod?
A vers viszont nagyon tetszik! Grt.Z
Szia Gyömbér!
Tetszik a versed, Michael Ende találhat benne ismerős elemeket, de az üres hodály mire utal?
Nadin