Csapdádba estem, vakon, de szabadon,
fagyos eső ver utolsó percemen.
Görcsös ágakon, hol mindent körbefon
illanó hajnal, velem lesz nincstelen.
Ég kékje csiklandoz, a fény úgy vacog,
hullámzó fűszálak zöldjébe fészkel.
Felém tartanak féltékeny sóhajok.
Felettem felhő, vállamra letérdel.
Ringat, hallgatag. Az idő hűs emlék.
Belém néz, nevet szempillája mögött,
ahol szívem lüktet, eltemet helyén.
Nem félek, hogyha kínok közt vergődöm.
Lepjen be pókháló, pihenni mennék…
Annyit mondanék: szeress még, köszönöm.
12 hozzászólás
A csapdába esés, szabadon és vakon módja itt jó kezdet, és ami a lényeg, az, az, hogy nem félelmet érez a költő, nagyon pozitív, tetszik
Köszönöm Miki! Örültem, hogy így érzeted.
Szeretettel-panka
Kedves Panka!
Nagyon szép,fájóan cseng!
Az utolsó sor óhaja szépen zár.
Gratulálok szeretettel:SAILOR
BOLDOG ÜNNEPEKET!
Köszönöm SAILOR!
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel-panka
Kedves Panka!
Szép szonettet írtál az emlékeidről.
Szeretettel gratulálok és kellemes ünnepeket kívánok: Ica
Köszönöm Ica!
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel-panka
Drága Pankám!
Rég olvastalak… restellem 🙁
…de most pótolom! 🙂
Megérintenek gondolataid és borzongatóan simulnak lelkemhez!
Szeretettel ölellek: Tünde
Köszönöm ittjártadat kedves Tünde!
szeretettel-panka
Kedves dpanka!
Miközben olvastam a verset azon tűnődtem, hogy mennyire találó a cím. Néha kedves képeket hoz, néha belevacogtat a tájba. Az utolsó mondatod számomra a legszebb és a legtanulságosabb. Üdv. Szilvi
Köszönöm gondolataidat kedves Szilvi!
szeretettel-panka
Nem pontozom, mert azt kérted. Nekem az első két versszak nagyon tetszik. Valahogy József Attilát idézi Szerintem ő az egyik kedvenc költőd. 🙂
Szépek, érzékletesek a képeid. És örülök, hogy nem félsz. 🙂
Gratulálok: Klári
Kedves Klára!
Nem figyeltem, most vettem észre, hogy itt időztél! Köszönöm soraidat! Igen, József Attila a kedvenc költőm!
Szeretettel-panka!