körbefon
bokát és csuklót
selymen feszül
a kötél
mozdulnál
tested megfeszül
de minden hiába
rabom lettél
érintésemre
felparázslik
fénylőn felizzik
bőröd alatt a vágy
jönnél közelebb
simulnál hozzám
de még nem lehet
még az kell, hogy várj
még nem
kívánsz eléggé
még nem
reszket a tested
még nem hívsz
hangtalan sóvárgással
még nem vagyok
elég kegyetlen
4 hozzászólás
Tüzes sorok 🙂 Szép 🙂
Szép napokat kívánok!
Szervusz Netelka!
Szép lehet… lesz… 🙂
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Nagyon tetszett ez a rejtett eröszak a versedben, ahogy ezt átadtad….és mégsem éreztem, hogy bünös volnál…..mert az ember sokszor érzi úgy, hogy nagyon akar valakit…csakhát az akarás és szeretés nem ugyanaz, de nem is ez a lényeg. Eszembe jutattál egy érzést, amit én is éreztem vki iránt, és én is ugyanezt tettem volna vele….Köszönöm.
H.
ui. Igen, tudom hol talállak meg:-)
Szép napokat kívánok!
Szervusz Hayal!
Örömmel látlak itt!
Bizony kifürkészhetetlen a vágy, a mélységekben megbúvó ösztön… a játék, az érzések fokozása…
Köszönöm!
Üdv: koma
Tudodm, hogy tudod hol találsz, de már régen “láttalak”…