Kinyitom a szememet, szobatárs ül mellettem…
pizsamában didereg, megfogja a kezemet,
aki eddig föl se kelt!
Mi a baj, kérdezem?
Férfi-szobában hangos kiabálás, figyelje!
Valóban hallottam félelmetes hangokat…
a két szoba közt zár nélküli ajtó van,
mindent odahúzok,
amit közel találok.
Mit tegyünk? Remegünk egymás kezét fogva.
Reszket szobatársam, de mit tehetek?
Csengetni kell az éjjeli ügyeleteseknek!
A nővér hamar itt van,
bennünket azzal vigasztal:
fájdalmában kiabál a szegény beteg…
olyan súlyos, már fel sem kel az ágyból
ne féljenek tőle, fájdalmában ordibál,
már halálán van,
nem éri meg a reggelt…
Ezzel a „vigasszal” nekünk jó éjt kíván.
** **
12 hozzászólás
Bizony a kórházban sok mindent meg lehet tapasztalni, s olykor találkozni lehet a halállal is. A nővérek munkája bizony nem könnyű. Sem fizikailag, sem lelkileg. Minden elismerés nekik, mert el lehet ám fásulni idővel. Jó hogy ezeket a verses anekdotákat megosztod velünk, mert eszünkbe juttatod, hogy az egészség milyen nagy érték, s hogy vigyázzunk magunkra.
Remélem te felépültél, meggyógyultál. Jó egészséget és sok szép alkotást kívánok neked a jövőben!
Szeretettel: alberth
Kedves Albert!
Tapasztalatszerzésnek is nagyon jó voltak a kórházban töltött napok. Injekció kúrát lehetett volna napi bejárással is elvégezni, de olyan sok lépcső van nálunk, hogy azt le és föl si nagyon nehéz bejárni, inkább bementem. Tudom, aki ott dolgozik, nem könnyű feladatot vállal, s tisztelem is azokat, akik ezt nap-nap végigcsinálják. Én az adott nehézségekben is a humort kerestem, és megtaláltam. Sose gondoltam, hogy a limerick-et is megpróbálom. Nekem nehéz, mert én nem szeretem olyan vázlatos-röviden fejezni ki a gondolataimat. Most azért teszek föl néhányat, hogy megszokjam.
Köszönöm, hogy eljöttél, mindig szívesen látlak. Neked is jó egészséget, értő munkádhoz erőt, és jó egészséget kívánok szeretettel: Kata
Drága Kata, jó társadalmi kor-kórképet festettél e három verseddel.
Sajnos, hogy a 21. században ilyesminek lehetünk tanúi, elviselői.
Magam is kórházból jövök, szerencsére ilyen tapasztalataim nincsenek, de másmilyenek igen. Iszonyú körülmények között dolgoznak az egészségügyi dolgozók, de becsületükre legyen mondva, minden tőlük telhetőt megtesznek. Köszönöm, hogy olvashattalak. Remélem jól vagy, és még sok szépséggel lepsz meg bennünket.
Ölellek szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Valóban, az egészségügy valahogy nagyon mélyre került. Nos, én is látom, hogy nem könnyű az ott dolgozóknak, én nem is azt akartam kiemelni, hanem – mivel a limericket nagyon vázlatosan kell leírni, és hogy ne legyen értelmetlen azért – nos nem is az én műfajom, csak próbálkozom. De az is igaz, hogy a sok össze-vissza rendelet, nagyon megnehezíti ezt a területet is, a bürokrácia fontos, ami miatt sok fontos tennivalóra nem hagy időt.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel ölellek: Kata
Drága Kata !
Igaz és valósághű a versed, sok minden megtörténik, saját tapasztalatból tudom…
Nagyszerű lett ez a rész is.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Sokáig nem tudtam belépni, most tudok válaszolni. Bizony mondom én is, sok minden megtörténik, én is tapasztalatból mondhatom. Már a kis családomban is olyanok történtek, amit jó lett volna elkerülni. Fiam mindkét csípőjét operálták, de négy év telt el, pedig már előjegyezték a másikat, mert sürgős lett volna. Akkor hozták be, sürgősségi sorrendet állítottak fel, ezért csak négy év múlva operálták meg. Viszont az elsőnél a szokottnál nagyobb protézist tettek be, de a másiknál ezt elfelejtették, most már másik lába rövidebb, ami megint gondot jelent, s orvosi műhiba matt kell szenvednie. Nálam mindkét szememet operálták, az egyik jól sikerült, a második műtét előtt pedig olyan szemcseppet kaptam, aminek a tájékoztatóján azt írták, hogy 100 emberből 25 zöldhályogot kap, s képzeld én lettem a szerencsétlen (mert gyógyszer allergiás vagyok), s ezért háromszori műtét után is homályosan látok rajta, ez is orvosi-gyógyszeripari műhiba. Külföldön ilyen miatt perek vannak…
Kata
Kedves Kata!
Hogy meghalunk az természetes. Hogy hogyan az már közel sem mindegy. Ha kívánni lehetne a jó Istentől valamit, akkor az egyik biztos az lenne, hogy a méltóságom megtartása mellett távozhassak a földi létből. Végtelenül sajnálom azt a szegény szenvedőt, amely versedben szerepel. Alberth említi a nővéreket. Egyet kell értsek vele. Nekik sem egyszerű. Nem tudom én meddig bírnám a munkájukat végezni. De most az a lényeg, hogy te már újra itt vagy velünk, olvashatjuk írásaid és hsz,-id. 🙂
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Egyetértek veled, hogy nem mindegy, hogyan halunk meg. Én elgondolkodtam rajta a kórházban, hogy ez, legalább is, elég embertelenül hangzott, semmi együttérzést nem tanúsítottak, és a fájdalmát nyilván nem kezelték, hiszen akkor csendben lett volna az illető. A nővéreknek, s általában az eü-ben dolgozóknak sem arany az élete tudom, a folyamatos változások-rendeletek miatt ott is nehezítették a helyzetüket. De olyan körülményeknek nem lenne szabad megtörténni, amit én az előző limerick-ben tettem szóvá, mert az inkább nem odafigyelésen múlt.
Köszönöm érdeklődésedet,
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Fájdalom csillapítót már feltalálták. Szörnyű, hogy nem adtak annak aki rászorult. Én biztosan megmondtam volna a magamét a "vigasztaló" nővérnek.
Borzalmas, hogy hová jutottunk!
Judit
Kedves Judit!
Az biztos, hogy embertelenség ilyen esetekben még a legerősebb fájdalomcsillapító is használni kellene, hogy a szenvedést könnyítsék. S ott a kórházban, ahol minden szobaajtó nyitva, az egész osztályon lévő ember végighallgatta. Nos, mi sem hagytuk szó nélkül, de az ügyeletes nővért mintha nem is zavarta volna… De a limerikben nem fér bele minden.
Nem vagyunk egyformák, van, akinek ez természetes.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Ki lett már elemezve a versed, csak megerősíteni tudom a véleményeket.
El tudom képzelni a lélektelen sivár hozzáállás milyen lelki traumát okozott a többi betegben, így benned is. (ezt azért muszáj volt ideírnom)
Remélem jól vagy, kívánok is jó egészséget szeretettel: Ica
Drága Ica!
Köszönöm, hogy itt jártál és a leírt véleményed. Sajnos, olyan is történt, ami nem fért be egy-egy limerick-be. Szomorú az nagyon, hogy az kórházat, az egészségügyet is ennyire lenyomorítják.
Szeretettel: Kata