az arcom az arcom
jaj rügyezik rajt'
a szenny, elfedhetetlen
*
fejemen bogarak tanyáznak
számat benőtte a moha
bordáim mint sziklaszirt
a mélység gyomra fölött
őrt állnak ne juthasson
torkom szűkülő, szűkölő
hágóin át amit a sötétség
láthatatlan emészt
*
színes festékek folytak ki a lapra
amíg WC-re mentem
Ilyen egyszerű volna?
*
titeket vörösen gyűlöllek
magamat szürkén utálom
*
nőszirmokkal teli rétet festek
szívemen zöldült fűvel
kéken párálló hegylánc elé, nézd
hogy válik patakokra
a gyomrából szivárgó víz
hajnalnak képzelem a halált
2 hozzászólás
Szia sana.
A tapasztalat iratta veled ezt a verset?Voltál már te is ebben a helyzetben?
Furcsán fogalmaztad meg a bentlét milyenségét.Iszonytató képeket használva.Üdv.Nikolett
Azért ilyenek a képek, mert ezeket láttam. Van egy kiállítás, amit a pszichiátriai betegek festményeiből és rajzaiból csináltak (talán még mindig nyitva van, ha érdekel). Ezt a kiállítást láttam, átszűrtem magamon.
Köszönöm, hogy olvastál.
A