Esteledik. Megpuhult a táj,
elcsitult a Minden,
fénysugár fürdeti lágyan a fákat,
lázas a lélek, gyógyszere nincsen,
kábulatának sík tere árad.
Szűkül a szoba, kódolt a csend,
mert mindig, mindig ugyanazt hozza,
várható jövőből csalfa jelent,
eres kezével lelkem motozza.
Már túl nagy az árnyék, és nőnek a házak,
szűk szavaimnak dallama reszket,
messzire szállnék, de úgy hahotáznak,
előttem, mögöttem, mind kinevetnek.
És itt ez a korlát, körbefon mindent,
nemcsak a szobát, jajszavamat,
lázas a lélek, gyógyszere nincsen,
ha nem kerülöm ki önmagamat.
16 hozzászólás
Nagyon szépen ringanak a szavaid. Vagyok én olyan balga, hogy beáldoznék érte még ezt, azt. Pl: a 3. vsz. első sorát így írnám: Túl nagy az árnyék, s nőnek a házak,
Tetszenek a munkáid.
Gratulálok. a.
Kedves Antonius!
Örülök, hogy tetszik a vers, a 3. versszakkal kapcsolatos javaslatot köszönöm, de az valószínűleg úgy marad, ahogy leíródott…..A javaslat tényleg jó, csak az a sor erős bennem, amikor létrejött a vers, akkor is dörömbölt.
Köszönöm a versre szánt időt, és a véleményt.
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szép költői képeket használsz, szép, dallamos a versed. Arany igazság, hogy mi magunk állítjuk saját korlátainkat. Gratulálok, remek verset írtál.
Barátsággal:Margó
Kedves Margó!
Nagyon köszönöm a véleményt, és örülök, hogy tetszik a versem.:)
üdv:
Zsuzsa
Szia!
Szerintem fantasztikusan írsz.
Jólesett elolvasnom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon örülök, hogy tetszik….mindig örülök, ha valaki szépnek találja a szóhalmazaim.:)
Köszönöm, hogy olvastad.
szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Megint én vagyok. 🙂 Nos… 🙂
Ismét elfogott az ismerős érzés. Mintha én is ilyen szavakat válogatnék, ilyen dallamokat ringatnék… Biztosan ezért is tetszik… (közismert, hogy a szimpátia egyik tényezője a hasonlóság) 🙂
Tetszik a szóhasználat, a szavak valahogy puhák, lágyak, érzők. A lágyság, ringatás a gyönyörű ritmusban is ott csörgedezik.
Még érdekesebb, hogy az apró tökéletlenségekben is megegyezünk – még kifejezőbb lenne, ha egységes lenne a ritmus, a verselés… Annyira ismerős, hogy ez így jön össze, de magamnál is érezni szoktam, hogy még jobb lenne az egység.
Nagyon tetszik, hogy a puha, kedves képekben megint csak ott bujkál valami lázasan telített érzelem. "lázas a lélek, gyógyszere nincsen" – nekem ez itt és most nagyon talált. Pedig a gyógyszer szó pont nem puha és különleges. A visszatérés és a csattanó kifejezetten tetszenek – még ebben is magamra emlékeztetsz…
Üdv: Dávid
Kedves Dávid!
Nohát, nohát….örülök, hogy tetszik a vers, meg aztán érdekesek a felfedezett hasonlóságok.Én is találtam egyet, viszont azt nem versben:!pontpontpont!.:)
Szerintem épp azért érdekes az összhatása ennek az írásomnak, mert váltakozó a ritmus, ha végig ugyanaz lenne az ütem, akkor már túlságosan ringató lenne, és talán áthajlana altatóba…Szerintem.
Köszönöm, hogy olvastad.
üdv:
Zsuzsa
Kár a szavaimért: "david" mindent leírt!
Kedves Laczkó!
A szavakért sohasem kár…..de ha már le lettek írva, akkor elolvasom újra "dávid"-ét.:)
Köszönöm, hogy olvastad.
üdv:
Zsuzsa
Tetszik a gondolatmeneted. A lelki motozás megfogott. Ha képzőművész ihlette, megértem.
A korlátokon át lehet lépni. Tetszett az írás, majd nézem a többit is.
Kedves Kaktusz!
Örülök, hogy tetszett, a korlátok átléphetősége olykor megkérdőjelezhető, de talán igazad van, most hogy gondolkodom,talán minden csak a hogyan-on múlik -abból kell(ene) a megfelelőt megtalálni-.
Köszönöm, hogy olvastad.
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Gratulálok!
Ez az átköltött kép nagyon jól sikerült. Igaz nem láttam a képet, de látom, amint a kép mondanivalója verseden átvonul.
Szeretettel, Inda
Kedves Inda!
Köszönöm a gratulációt, és a versre szánt időt.:)
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves P.Szabó Zsuzsa!
Csodaszép a versed:)
üdv,
C.
Kedves Cukorborsó!
Köszönöm, a versre szánt időt, annak pedig örülök, hogy csodaszépnek találod.
🙂
üdv:
Zsuzsa