Mit kéne éreznem, hogy tudjam, hogy jót teszek,
Mikor azt csinálom, amit úgy érzem, nem
Hiába kezdtem el? S egyszer majd jobb leszek,
Mint most hinném, s bárki elhinné nekem.
Mert senki nem gondolja, és én sem magamról,
Hogy egyszer majd átlépem azt a bizonyos határt,
Amit magam előtt meghúztam, valahol távol,
És mégis hozzám oly közel állt.
Mihez azóta sem kerültem közelebb, csak sejtem,
Hogy egyszer majd feltűnik előttem,
S majd csak azt veszem észre, hogy átléptem
rajta. S mögötte valaki más áll helyettem.
1 hozzászólás
Kedves Lujzarella!
Ma ,. mert számomra a mai,. az egy különös nap,. kilépek mindennapi járt ösvényröl,. és vélaszolok,. egy úgynevezett "anonim" versírónak. olyan szivessen irnák valamit a versedre, de nem tudom átvészelni azt a határt, hogy a levegőben írok. Sohasem tudtam megérteni, és ahogyan magamat ismerem nem is fogom, miért ír valaki anonim? Ez számomra, bocsánat , de nem, nem is kérek bocsánatot, mert nekem ez az őszinte véleményem, és az őszinte véleményért nem kell bocsánatot kérni, ezt nem értem.
Leht majd egyszer, és talán akkor nem lesz mit válaszolnom
üdv Toni