Fényes ezüstben remeg a nyárfalevél.
Kifúlva, nehezen kúszva éled a csend,
terhet cipel görcsösen a sietős reggel.
Néma virágot árulnak a fák a körben
kirabolták a tavaszt, a nyár eltemette,
mintha föld alól szólna értük a zene.
Amíg égek, félek, körön kívül leszek,
ha átüt testemen a gyorsuló idő,
lelkemben viharok könnyes emléke.
Szeretem az ismeretlen köröket,
mit hasztalan teszek meg naponta,
olykor futva, szállva úgy,mint az idő.
A kör kerek legyen, túl mindenen
táguljon nyár,ősz és tavasz között.
A csókoknak fény íze lett eső után
nesztelen éjjel, ketten a csendben.
Áldom Istent, hogy a Földre küldött,
pedig naponta meghaltam többször.
Mit ér, ha elmondom újra meg újra
érdemes élni, virágot szórni az útra,
felszítani kék parazsat a szívekben.
Szeretem a túlfeszített perceket.
ha a körben itt vagy nálam kedvesem,
esztelen csatákban a hajnal tovaszáll,
hány észrevétlen titkos szárnycsapás.
Az embertelen tömegben ki figyel rám?
Jó, hogy a körben állok, nincs fegyverem!
Harcolok én a Földünkért fegyvertelen,
pusztítás ellen tollal, a szegényekért,
kiknek kenyere e drága földben terem.
8 hozzászólás
Kedves Ica! Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez, nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz -valahogy így írja Petőfi. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed, nincs rád szüksége a világnak, ezért a szent fát félre tedd! – folytatja. Talán ezért tartják sokan nagyobb költőnek őt, Adyt, József Attilát, mint Aranyt, Weöres Sándort, és Juhász Gyulát. Igen, ilyen lángoszlopokra van szükségünk, mondták régi, jó tanárok. Ebben a versedben, melyben szakítottál a Rád jellemző "sziklatömb" formával, egy lazább, szellősebb szerkezetben mutattad meg: lángoszlop vagy magad is, körön belül, és azon kívül. Gratulálok hozzá! Szeretettel: én
Kedves Laci!
Saját magát az ember nem tudja kivonni a versből, ott van személyesen, sokszor minden sorban, bánatával, örömével együtt. A másik ember bánata, öröme az enyém is és forditva is.
Szerintem több mondanivaló kívánkozott volna ebbe a versbe, de így sikerült. Valóban lazább a szerkezete, taalán egy kicsit csapongó.
Örülök és köszönöm a véleményedet.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Nekem nagyon tetszik ez a versed. Kicsit misztikus is, szépséges költői képekkel. És van igazsága Bödönnek is, nekem is a Petőfi-vers ugrott be elsőnek. 🙂 Na és a záró sorok, vagyis az egész szakasz?… Igen, lángoszlop vagy!… Nagy gratulációm, és még sok-sok csillag azon az ötön kívül: ****************************************************** 🙂
Ölellek szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Még mindig nem sikerül olyan verset írni amilyet szeretnék, amit itt érzek legbelül. (főleg szerkezetileg)
De talán nem is én lennék:)))
Örülök a gratulációdnak, sokat jekent nekem!!!
Szeretettel ölellek: Ica
Sok sok apró körök, és mégis valahol mindig egymásba érnek…mint az emberi sorsok, életek…Nagyon tetszik ez a forma, a gondolati egységek összefűzése, szinte egymásba kapcsolva a körök szimbólumával.
Gratulálok Ica versedhez. Üdvözlettel:B:)
Köszönöm Barna a kedves véleményedet és a gratulációdat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ilona!
A versedben többször elhangzik az a szó: szeretem. Én hozzá teszek még egyet. Mert én meg szeretem az efféle verseket. Megtalálni bennük a tisztaságot, a szikrányi reményt, a filozofikus felelősségtudatot. Amikor az ember rászán néhány percet egy értékes alkotásra, abban a pár percben mintha finomítaná, újra állítaná belső műszereit, észrevétlenül javítgatja önmagát. Összeveti magát az olvasmánnyal, és egy új látószöget nyer. Szóval szeretem az ilyen verseket. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Nagyon jól esnek megtisztelő soraid kedves Laca!
Köszönöm szépen, mindig örülök, ha olvasol, sokat jelent nekem.
Szeretettel üdvözöllek: Ica