Pihenni tért a Nap, sötét honol.
Az utca szüntelen nyüzsgése fárad.
Egy árva villamos sínen lohol,
a hangja távolodva szétoszol,
s a többi zajjal halk morajban árad.
Hiába bólogatnak lomha fák,
homályba vész az ágak pantomimja.
Takarja őket ócska rossz talár,
de mégis úgy zenél a lomb, akár
Vivaldi lágyan szóló mandolinja.
Az utcalámpa, mint ezüstkorong,
vakít az éjben, és a fénye játszik.
Felette láthatatlanul borong
az ég. A Hold magányosan bolyong
tetők között, alakja néha látszik.
Unalmasan kacsint a sárga szín,
ütemre lép az árny. A bolt tükrébe
cipő mereng, szerinte várja kint
a jobb világ, s ha néki párja int,
jól összebújnak ők szoros füzérben.
A szürke házak álmos ablakán
táncolva tompa tónusok haladnak.
Falak között a szél egy balladát
szavalva átoson, csak ballag át
a városon. Legyint a múló napra.
6 hozzászólás
Szia Rhytom!
gratulálok a technikádhoz, ami ugyan kicsit alárendelte a rímeket, de a líraiság, a "nyugatos" fíling elfátyolozta ezt.
Engem ez a hullámzás éppen nem elaltatott, hanem inspirált, amint hsz.-emből is kiérzik. 🙂
Üdv: Alain Camp
ügyes megoldású vers. tetszett. szeretettel
Itt-ott mintha a rímkényszer győzne ugyan (szétoszol) de összességéban egy nagyon kellemes szerethető vers ez
Szeretettel gratulálok!
Üdv, András
Vivaldi lágyan szóló mandolinja – az bizony nagyon szépen zenél. Szépséges esti életkép, szinte megelevenedik minden a szavaid nyomán.
Gratulálok: Klári
Szia Rhytom! 🙂
Élmény itt lenni nálad, mert kivételes értékeket kapok. 🙂
Ha jambusokba szeretnék merülni, akkor itt a helyem még akkor is, ha néha csaltál. :)))
Gyönyörű a vers, számomra élmény. Egészen benne vagy, a versbe engem is behúztál, mert minden képed látható és érezhető.
Csodaszép, nagy élvezettel andalogtam körúti éjedben. 🙂
Az egyik kedvencem vagy itt, gondoltam, ideje elmondanom. 🙂
Várom verseid, mert engem bizony építenek.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Tamás!
Csodás költői képek teszik élvezetessé a pillanat hangulatát..
Nálad sosem csalódik az ember…
Szeretettel olvastalak…Lyza