Köszönöm,
azt, hogy még hallhattam kedves hangod,
Köszönöm,
mert láthattam fiatal sugárzó mosolyod,
Köszönöm,
hogy kicsit felém hajoltál,
Köszönöm,
hogy új reményt adtál,
Köszönöm,
ha csalódás keservét nem kell majd éreznem,
Köszönöm,
hogyha új értelmet nyerhet az életem.
Köszönöm… Köszönöm…
Köszönöm
By Rudy
4 hozzászólás
Én pedig köszönöm hogy olvashattam 🙂 Elgondolkodtató vers, tetszett:)
Oliver
Örülök, hogy tetszett, és elgondolkoztathattalak… 🙂
Üdv.: Rudy
Kedves Rudy!
Igazad van, meg kell köszönni azokat a pillanatokat, amikor az ember azt hiszi, hogy minden jó, és minden szép lehet, hisz ezek a pillanatok apró boldogságot is adhat, meg hitet, reményt, még akkor is, ha a vége igen fájdalmas.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Köszi! azaz Köszönöm!..hogy stílszerű is legyek 🙂 )))
azért 1 vallomással tartozom… ez a vers egyfajta keserűséges-enyhe, gúnyt is tartalmaz – a lelkem mélyéről! – de persze ezt csak én tudhatom. Az olvasó ezt nem érzékelheti …
elmondom, hát: csak!! "kicsit" hajolt felém… új reményt azzal adott, hogy világos lett számomra, hogy csak játszott velem… ez a felismerés adta, hogy nem kellett éreznem a csalódást, mert nem volt miben csalódni…hisz nem adott valójában szerelmet, semmit, és ezáltal szabaddá váltam, hogy új értelmet adhassak az életemnek… hát ennyi 🙂
Üdv. Rudy