Új élmény nekem, hogy itt vagyok,
én most már veletek maradok!
Oly fáradt vagyok és nagy a fény,
épp csak hogy világra jöttem én…!
Látjátok, kezemben nincs semmi,
de nagyon tudok ám szeretni!
Érzitek, kis szívem hogy dobog?
Akik ezt meghallják, boldogok!
Annyira szeretlek anyukám,
kérlek, hogy vigyázz jól énreám!
Eddig fenn őriztek angyalok,
ezentúl a kincsed én vagyok…!
Olyan jó karodban pihenni,
tudom, hogy nagyon fogsz szeretni!
Látod, hogy mosolyog gyermeked?
Köszönöm, neked az életet!
Hiányt én soha nem szenvedek,
ha szeretsz, bánatos nem leszek!
Vegyél a karodba, engemet,
legyen kis gyermeked, mindened…!
2 hozzászólás
Csodálatos, megható a versed a szeretetről, a háláról…
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Örülök, hogy tetszett, kedves Kata! 🙂
Szeretettel: Alberth