Köszönöm szépen,
hogy engeditek elmondani,
mit jelent nekem a létezés.
Elmondom tehát, figyeljetek,
időm, se nem sok, se nem kevés.
Mindössze egyetlen tőmondat,
mit leírhatok e papírra:
Egyben vagyok! Ennyi elég is,
mértékem önmagam fakírja.
Isten fizesse!
4 hozzászólás
Nagyon jó!
Olyan felszabadultan tudtam nevetni rajta (ne érts félre, nem kinevetni), hanem olyan jóleső örömmel… nagyon bírom a verseidet, eferesz!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm a nevetésedet, mert akkor mi együtt nevettünk az Univerzummal.
🙂
Természetesen nem értelek félre, mert világosan fogalmazol.
🙂
Szép estét és szépeket!
:))))) Végülis övé a felelősség…
Kedves Irén!
Köszönöm, hogy olvastál!
…ami az enyém is! 🙂
Szépeket!