Jön a tavasz, olvad a jég,
ébredezik az álomkép.
Hótakaró magot érlel,
mi teremtsünk mindig szívvel?
Ez az élet, mosolyunk jó.
Szárnyal velünk a hintaló.
Üdvözöllek örök gyermek,
olvass! Isten fizesse meg!
Köszöntő
Szerző: efereszSzerző: eferesz
11 hozzászólás
Üdvözöllek örök gyermek,
olvass! Isten fizesse meg!"
Ez eltalált engem, bár tudom általánosra szántad. 🙂
köszönettel: grey
Kedves Gergely!
Még szép, hogy eltalált, hiszen Te is EGY vagy.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Gergely!
Köszönöm, hogy a nyílvessző célba talált.
🙂
Ez a vers személyre szóló, a bennünk lakozó Egyhez igyekszik.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Oké! 😊💓
Edit
Kedves Edit!
Nagyon szépen köszönöm az okét!
🙂
Szeretettel: Szabolcs
"Bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt, nemes, küzdő, szabadlelkű diák" – illetve, ahogy te írod: örök gyermek. Köszöntelek én is, szárnyaljon velünk a hintaló! Szeretettel: én
Kedves Bödön!
Szárnyaljon!
🙂
Köszönöm, hogy benne vagy.
Szeretettel: Szabolcs
Köszöntelek és köszönöm kedves Szabolcs 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
A Te mondod, hogy jön a tavasz, elhiszem. Jaj de jó, eltehetjük a télikabátot jövőre!
Szép versed tetszik, köszönöm az üdvözletet, hintalovon én is küldök Neked
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs