Gondolatok polkájában
a gyarlóság torkon ragad,
életeknek mély poklában
a szó magja halva marad.
Szorít, szűköl nem enged el,
irkám lapján dörren bomba
fémszilánkos józan reggel,
mácsonya szúr a karomba.
Virtuális faldöngetés
táncol, a zene elhallgat,
kevés lesz az engesztelés,
lekicsinylés gyomrot marhat.
Önérzetnek hívják néha
a bitorló dús szenvedélyt,
összefogásvonal kréta,
ajak érint kabátszegélyt.
Rongyot gyűr az élet néha,
a szájba tömve felröhög,
falja, mint egy léha céda,
a pőcöt amit felbüfög.