Látjátok a hét vezért,
fogannak szaporodni.
Mind itt vannak mostan ők,
érettek tanakodni,
és egyből nem kertelnek,
csak azt mondják, ami van
– ki mint érez, amúgy lesz –,
szeretgessem önmagam.
Fénytermészet, körforgás,
csengő csendje remete.
Halál fia, csecsemő
téridőnek gyermeke.
14 hozzászólás
Kedves Szabolcs! Úgy vagyok az abszurddal, hogy szeretem is meg nem is. Szeretem írni (néha) és szeretem olvasni – attól függ ki írta….:) Verseidet két dolog miatt kedvelem: egyrészt a rejtett mondanivaló miatt, amihez nem egyszerű eljutni, másrészt az olyan szavak, szó-összetételek miatt, amelyek megmozgatják az ember fantáziáját: "fénytermészet", "csengő csendje" , "téridőnek gyermeke" Tetszett!!! Szeretettel: én
Kedves Bödön!
Nagyon szépen köszönöm.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Én pedig egyetértve Lacival emelem kalapom.
Szeretem a verseidet kedves Szabolcs 🙂
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
🙂
Nagyon szépen köszönöm, hogy Bödön pártját fogod.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Elgondolkodtató vers, remek szóösszetételekkel, amit Bödön is kiemelt.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Úgy húsz évembe telt, mire értettem, de ma már én is ezt állítom: a teremtés ebből a kottából játszik!
Az abszurd kategóriába tetted, de nekem a színtiszta realista valóság, aminek az értéséhez nagyon sok mindent kell átélni. (Szepes Mária is fantasyként jelentette meg a Vörös oroszlánt.)
Egyszerűen elbűvöltél a verssel, csak olvastam újból, és újból! Szeretem, amiket írsz!
Köszönettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Hálás szívvel köszönöm hozzászólásodat.
Valóban jó lenne mindig ebből a kottából játszani, de itt-ott becsúszik még egy-egy hamis hang.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Versed rövid, de gondolatai erősek, jók és nagyok. Különlegesen érdekes szavakat használsz, ami nekem roppantul tetszik. Egyébként ilyen röviden ennyi gondolatot termelni én nem tudnék.
Ha versed abszurd, akkor is értékkel bír.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvstad.
Szeretettel: Szabolcs
Tetszik ez az újkori sámán ének, hon-és székfoglaló versed. Gratulálok. ☺
Kedves barnaby!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Különös alkotás.A hét vezért nem értem, bevallom.
A hátulról a 3. sor kezdődő alliterációja majd ennek hirtelen megszakadása szerintem hangzatos.Ugyanígy a versvégi 4/3-as sorok lüktetése.
A fogannak szaporodni sajátos kifejezése a…fajfenntartásnak?a keletkezésnek?
Bizonyára tévedek, de én az élet puszta önfenntartását , illetve ennek szándékát olvasom ki belőle.
A téridő gyermeke az ember helyhez-és időhöz kötöttsége (is) lehet.
Kedves Péter!
A hét vezér, mi vagyunk, ez magyarságunk, és annak tudata, ha egyszer képesek leszünk újra megélni azt.
🙂
De lehet a hét csakra is, mert mindannyian emberek vagyunk, akik arra hívatottak, hogy a FÉNYBEN ÉLVE FÉNYT RAGYOGJANAK!
Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs