Ezek a lángok
Áramlatok a bőröm alatt
Mégis egyhelyben állok
Hogy a földön tartsalak
Úgy kapaszkodsz belém
Mint haldokló a lét fonalába
Oly' messziről sodródsz már felém
Kortyolni vágysz lelkem tavába
Égek még, de véges fáklya-létem
Lobogása elhamvad hirtelen
Várlak én de nem érsz ide mégsem
Csendben izzok mélyen idebenn
És csak égetnek ezek a lángok
Belülről marnak utat utánad
Soha nem érsz ide. Hiányod
Mégse csökken ha közeledni látlak.
5 hozzászólás
Kedves Milena!
Tetszett!
Nagyon szépen fejezed ki érzéseidet
Különösen tetszett a befejezés:
"Soha nem érsz ide. Hiányod
Mégse csökken ha közeledni látlak."
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszi Sailor 🙂 örülök hogy tetszik 🙂
"Várlak én, de nem érsz ide mégsem"
Vannak ilyen várások, kedves Miléna!
A szeretet értékéből mégsem veszít…
Nagyon szép a versed!
Szeretettel: gleam
Köszi hogy olvastál 🙂
Üdv Miléna
Gyönyörű verset írtál.
Örömmel időztem nálad.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa