Nyomomban lassú pára, a köd tüllruhája
kicsit pihenni ledől az avar bíborágyára.
Már nem gyújt parázzsal az őszi kaland,
csak hallgatom, ahogy recsegnek a fák
a szélben, ritkuló lomb hullong utánam.
Megbújtak a rőt avar alatt a fáradt illatok.
Alig van pár napsütéses óra, még vajúdik
a végtelen egén a fény, már oly közel a tél.
14 hozzászólás
Szia kedves Ica!
Szép-szomorú vers. De hát a télnek is megvannak a szépségei, örömei. (Forró gesztenye a kabátzsebben, havon elcsúszott napsütés, esténként csészében illatozó forralt bor.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
szeretettel: túlparti
Köszönöm a soraidat kedves Túlparti!
Valóban megvannak a szépségei. szeretem, csak a lucskos sáros telet nem:)))
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Szia!
Megint szép képekkel teli verset írtál. Nagyom tetszik! Milyen jó lenne ezt egy festményen is látni! üdv hundido
Kedves hundido!
Bár tudnék festeni, de csak szavakkal sikerül, örülök. hogy tetszett.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica! Annyira képszerű ez a vers! Tényleg egy festmény készülhetne róla. Nagyon tetszett! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Örülök, hogy mindig olvasod a verseimet, főleg, hogy tetszik!
szeretettel üdvözöllek
Ica
Igen valóban közeleg. De ez a természet rendje.
Nagyon szuépen megírtad, szinte láttam magam előtt.
Gratulálok: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen a figyelmedet, örülök, hogy olvaszad a versem.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Nagyon szép vers.
A tél bizony közeleg.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm, hogy ide látogattál hozzám!
szeretettel üdvözöllek
Ica
Kedves oroszlan!
Gratulálok1
Remek sorok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Ügyelj magadra!
Köszönöm sailor a kedves gratulációdat!
Szeretettel üdv.
Ica
Drága Ica!
Itt viszont, az első két sor állított meg, s olvasgattam újra és újra. Elbűvölő, de a folytatása is gyönyörű.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm a kedves figyelmedet drága Ida, hogy mindig elolvasod a verseimet és tetszik is.
Ölellek szeretettel
Ica