Közeleg az ősz

Mikor az árnyak csak úgy
némán s karcsún kezdenek nőni
rövid alkonyok csendességén
hűsen, nesztelen tekintetén a
hallgatásnak, akkor már
közeleg az ősz sejlő ködökön,
szellőknek szürkült, szemérmes
fuvalmán. S a percek lomhán
telnek, s már nem ámít a
bolondos ifjúság, mert a
dalok, azok az ifjúi dalok
már nem omlanak szét a játszi
szélben láthatalan akkordok
lebbenő nyomán. Már csak
az ősz közelít alkonyán a  
a méla hallgatásnak, mikor
csüggeteg szelek járnak
felsejlő lomha ködökön,
álmain minden múlásnak,
neszén a csendnek, zörrenő
avarok vöröslő bársonyán.