Elcsökevényesedett
parazita vájkál a
múltam bugyraiba
gyönyörtől fuldokló
kéjjel-nem nappal-
csillagfényes éjjel,
mikor a hamvadó
cigaretta kérges
ujjam nikotinsárga
körmére mint izzó
láva égeti jelenem
kínjait és szunnyadó
becsvágyam szünni
nem akaró percekig
százharmincra veri
fel lüktető pulzusom
mérőszámát.
Szívem kalapálása
dübőrgő orkán erejével
lüktet kipirult halántékom
jobb, illetve bal oldalán,
önkéntelenül fokozza
a vágyat melyet
tágra nyitott szemgolyóim
hatására mezítelen
tested látványa okoz.
Kéjes az éj,
felébreszt a bánat,
letörlöm párnámról a
reácsurgó nyálat.
4 hozzászólás
úú de durva, a vége meglepett, egészen másnak képzeltem(valami nagy durranás, stb, mondjuk bizonyos értelemben ez is csattanó), de igy is nagyon jó.
Fuh, ez nagyon ütős lett. tetszik hogy a felénél egy pillanatra szétszakitottad a lendületet(a mondat lezárással), az ember kicsit megpihen és befogadja az információáramlatot. A végén én sem erre számítottam, de ettől lett a “tied”,és hihetetlenül jó, hogy adtál magadból.
Nagyon tetszik, főleg a vége, ahová kifut. Annyira képszerű az egész, hogy szinte láttam magam előtt a pillanatot. Köszönöm az élményt!
Köszönöm a hozzászólásaitokat!