Fogd a seprűt, gereblyét
Mellettük a helyed rég
Ne álmodozz nagy életről
Tesznek róla, odafentről.
Korán reggel várnak rád
A parkban álló néma fák
Alattuk a falevelek
Csendben lehullt komposzthegyek.
Gyűjtsél mindent egy kupacba
Ne torlódjon a nyakadra
Kedves Úr a felügyelő
Neked viszont nem Ő nyerő.
Nem hagyja a pihenést
Nem kapsz tőle elnézést
Minden hibát feljegyez
Ami később pénzre megy.
Nehezedik azok sorsa
Kiknek erdő az otthona
Lakásokból kikerülnek
Örülnek a menedéknek.
Te a közteret takarítod
Van, aki a lakásokat
Egy a közös mindkettőben
Szolgálja a hatalmakat.
2 hozzászólás
A Közmunkáról még sohasem olvastam verset. Nekem ez újdonság. Ezért tetszett, mint vers.
Ági
Kedves Anatol!
Érdekes volt olvasni a jelenlegi helyzetről így versben. Hm. Fura a téma, de nem rossz a vers. 🙂 Üdvözlettel: Szilvi