Alkonyat volt amikor leszállt,
csak megállt csendben a téren.
Valami kimondatlan vibrált
bennünk… egy kérdés, s mintha képre
dermedt volna mozdulatlan,
a kiáltás előtti pillanatban
minden. De nem hallatszott hang,
néha kondult egyet a harang.
Akartuk kiáltani pedig:
Itt vagyok! Vártam Rád! Ne hagyj el!
Csak álltunk, s nem kiáltott senki,
hallgattunk, pedig várt ránk az Isten…
12 hozzászólás
Érdekes új forma, mikor a versszak utolsó sorát..áttoljuk a másik elejére…
s mintha képre
dermedt volna mozdulatlan,
érdekes, bár nem szokatlan.
Mindig köztünk jár..Ő
Gratulálok..nagyon. Mélységében is megérintett.
d.p.
Nagyon szép vers, gratulálok:)
Kedves András! Azt hiszem, aki kicsit is hisz benne, annak a vers elolvasása sem kellett ahhoz, hogy a címből tudja, kire gondolsz. Én így voltam ezzel. Nagyon tetszik a forma, az áthajló sorok, a képek, s a téma is. Csak gratulálni tudok hozzá. Szeretettel: Andika
Érdekesen jó vers… (üdv.: Á.E.)
Remek vers.
Üdv: József
Egyetértve az előttem hozzászólókkal, nagyon tetszett a vers, András!
aLéb
köszönöm, hogy olvastátok
Szívet melengető… az én szívemet legalábbis.
Gyönyörűt alkottál megint.
Kedves András!
A hallhatatlan kiáltás! Bizony gyakran kérünk így valamit, és nem kapjuk meg, mert nem ér célba a néma kiáltás. De Ő akkor is ott van, Ő hallja a mi szavunk és elénk adja azt, amit megérdemeltünk.
Nagyon szép a versed! Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
Tetszik a versed, szép!
Szeretettel: Rozália
Földközeli és mégis magasztos… Gratulálok, nagyon tetszett!
Gy.
kedves zsike, Hamupipő, Rozália, Gyömbér köszönöm