Egyszer a kukac megérte azt a napot,
Ajándékba egy kalapot kapott.
Ezzel kezdődött minden gondja,
Hogy ezt a súlyos problémát megoldja.
Mert ahogy a tükörbe magát nézte,
Az eleje, pont olyan volt, mint a vége.
És hát a kalap a fejébe hogyan férne?
Ahhoz tudni kéne, hogy hol kezdődik, és hol van a vége?
5 hozzászólás
Ez nagyon aranyos! 🙂
Az írás motivációja, ha olvassák, amit írsz. Köszönöm, Szivárvány.
Szia Kornél!
Tetszett a versed, de sajnálom, hogy vége lett! Végül mi lett a szegény szülinapos kukaccal s az új kalapjával?:)))
No de félre ne érts! Nem szeretnék kukacoskodni:DDD
Szeretettel: Falevél
Jók a verseid!
Nagyon bírom a humort bennük!..:))))))
Gratulálok! S nem kukacoskodom! :)))) Csilla
Kedves Kornél!
Ez a vers az általános iskola alsó tagozatát idézi fel bennem, mikor a legtöbben hasonlóan humoros versek mondásával próbáltunk minél nagyobb sikereket elérni. És most már látom, hogy miért teljesülhetett be ez a siker! Még így, "felnőtt" fejjel is olyan sok vidámságot csalt a szívembe ez a néhány rövidke mondat. Pont ilyenre volt szükségem, hogy a nap hátralévő része tényleg ebben a vidámságban teljen!
Üdvözlettel: Estelle