lakatot tettem a szívemre,
majd rázártam gondosan,
s a kulcsot elmerengve
becsúsztattam a zsebembe…
…az évek teltek múltak egyre,
csak tettem a dolgomat-
-bilincsben tartott a lakat,
nem éreztem a dobbanásokat…
…a kulcs is elkallódott régen,
én nem is gondoltam vele,
az utcán sugdostak mögöttem:
"ott megy kinek nincs is szíve!"
…aztán egyszercsak hirtelen
egy napon kisütött a nap-
-elém léptél, s én megláttalak!
nem kerestem holmi kulcsokat,
magától hullt le a lakat…
8 hozzászólás
Kedves Dreaming!
Valóban szépen megfogalmazott vers, ami ha képletessen is, de megmutatja, hogy a szerelem mindenkit újjá tud éleszteni. Neked sem kellet a kucs a lezárt szivedhez, az kulcs nélkől is kinyilt. Reményik Sándor kis verse jut az eszembe:
Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.
A te szived is újra kinyilt és ez a legfontossabb.
üdv Toni
Szia Toni!
Én is azt hiszem :)))
Köszönöm, hogy olvastál 🙂
Gyönyörű!!!! /ez is/
Nem adatik meg mindenkinek ez a lehetőség, hogy
amikor nem is gondolja, rátalál újra az egyik legcsodálatosabb érzés.
Örömmel olvastalak.
Szia dreaming!
Csodaszépen írtad meg ezt a verset!
Öröm volt olvasni!!!
Szeretettel: Falevél
Kedves Zsike!
Örülök, hogy tetszett 🙂 Köszönöm!
Szia kedves Falevél!
Én örülök, hogy olvastál 🙂
Köszönöm szépen:)
Szeretettel : Éva
Valóban, deaming, csodálatosan szép verset írtál. S ha a valóságot fogalmaztad meg benne, akkor örülök neki, és Neked sok boldogságot kívánok.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Valóság – csak egyoldalú …
Köszönöm.