Tavaszok pillantanak szemed földi szépségébe.
Mély-vizű tenger gömbpartján belül, kelyhébe
mozog minden, amire akkor éppen rátekintesz.
Rád szól az intő idő, ujjára kérdőn visszaintesz.
Csodálkozó gyermek hasít ki néha álmokat
így az éjszakában. Ahová indultál, ott sár fogad,
nem a védő törvény uralkodik. Világhoz mérted
egyszer magad, de az úton törtető, kis lidércek
—ablaküveg—lények torzítják el az érzelmet.
Nem kiálthatod el nekik a csillagos szerelmek
hívó üzenetét, a vágyó szerelmesek hívását sem.
Magasban szállót nem követi lent úgy a szem…
Szállsz és felszabadulnak a mindent érintő érzések,
szívedben tüzes csillagként éled az álmodott képet.
De mondd! Miként érzed hiányát egy szívnek, kéznek,
vagy csak elmúlásra gyűlnek benned a képes évek?
A szárnyalásban, minek érzed szükségét a legjobban,
kivel találod majd helyed magányos csillagsorsodban?
8 hozzászólás
Kedves Inda!
Nehéz kérdés, s az ember csak várja a választ… Simultak belém a szavaid, hiszen mindet ismerem, pedig sosem olvastam még versedet. Van ez így…
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves pipacs!
Neked s a többi kedves hozzászólónak is elnézéseteket kell kérjem, hogy ennyire elmaradtam a válaszommal.
Ha magamtól kérdeztem volna ugyanezt, talán abban a pillanatban magam sem tudtam volna választ adni rá. Van ez így néha, megfogalmazódik bennünk egy érzés táplálta kérdés s a válasz?!–időre várva lebeg bennünk valahol…
Köszi, hogy olvastál. Inda.
Az ilyen versek az én szívem csücskei. Nagyon szeretem ezt a stílust. Ahogyan megírtad, és ahogyan olvastam, azon kaptam magam tátva a szám. Annak jelentése nálam az, gyönyörű. Szívből gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Jól esik az, amikor írásainkkal az olvasóban kinyilvánított tetszést indítunk el.
Örülök, hogy így történt, de azért a szíved csücskére vigyázz!
Szeretettel, Inda.
Különös szép üzenet, a végén a kérdésekkel emelve a mondandóját!
szeretettel-panka
Kedves panka!
A végére hagyott kérdések tudatosan kerültek oda, válasz ugyan még nem jött, de nem is baj, így, vagy úgy az idő azt is megérleli majd.
Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel, Inda.
Ez pedig újra csodálatos.
Ilyen sorok:
"Mély-vizű tenger gömbpartján belül, kelyhébe
mozog minden, amire akkor éppen rátekintesz."
Kééész…
Azért ehhez ott kell lennie az emberben annak a valaminek, amit úgy hívnak, hogy költői mivolt.
Gratulálok.
Kedves Andrea!
Ennyi dicséretre ne piruljak "mán" el. Az a valami, ami ott van, nem jött olyan könnyen: valamikor a tollat fogó középső ujjamon bütyök nőtt, annyit írtam, persze tudod te is, az iskolát végig kell járnunk. ( még most is és mindég!)
Azt tudod, hogy a véleményedre sokat adok s ezért is szerényen köszönöm meg és örülök, hogy a kiemelt, idézett részben találtál valamit.
Szeretettel, Inda.