Külvárosi lány, kertes házban él,
virágok közt jár, szerelmet remél,
gyakran elmereng, tiszta kék szeme,
szerelemre gyúl, szép az ő neve.
Pillái alatt néha elmereng,
álmodozva lép, valakit szeret,
nyári délután virágot locsol,
s rá is gondolnak, távol, valahol.
Szíve vágyai másfelé viszik,
nem ahhoz aki róla álmodik.
Van ilyen bizony, el kell fogadni…
El kell fogadni amit a sors ad,
tovább kell lépni, hisz gyermeke vagy,
s bölcsességébe belenyugodni…