Mi a lélek?- az élet fekete doboza,
elmegyünk, rá nem találnak soha.
Bóklászunk, nézzük fentről a világot
földön jár testtelen magányunk,
de itt már, helyünk nem találjuk.
Mindent elrejt duzzadó lelkünk
elmúlt meséket, régi szerelmünk
Fájdalmaink, csokorba font örömök,
melyek elrejtőznek a kínok között.
Győrött, elhasznált testünk, eltemették,
Lelkünk?- örökké élni fog ha szerették!
6 hozzászólás
Szia Kriszti!
Bennem is felmerült már a gondolat, hogy mi lesz élményeinkkel, tapasztalatainkkal halálunk után. Megsemmisül minden? Azt hiszem, megadod rá a választ: “Lelkünk?- örökké élni fog ha szerették!”
Köszönöm, kedves Rozália.Szavaid jól estek, mint mindig!
Szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti!
Kusza gondolatok a lélekről…gondolatébresztő versedhez szívből gratulálok!
A lélekről, bizonyosság híján, csakis kusza gondolataink lehetnek véleményem szerint, de első osztályú hasonlatokat vonultattál fel!
Szívből gratulálok!
Puszi:
Zsolt
Drága Zsolt!
Bizony a lélek, megfoghatatlan, még is érezhető.Ezoteriával is foglalkozom, persze, csak amatőr szinten.A lélek az, amiről nagyon sokat lehetne beszélni, a téma szinte kimeríthetetlen.
Millió baráti puszi:Kriszti
“Győrött, elhasznált testünk, eltemették,”
tudom hogy van írói szabadság de az a Győrött nem gyűrött akart lenni?
vagy esetleg győri vagy? :))
egyébként tetszik a vers… szép és találó gondolatok főleg az utolsó sor
Kedves Aiszisz:)
Azon mosolyogtam, jó nagy hülyeséget írtam, és sem én, sem más nem vette észre:)))))))))))))Természetesen gyűrött:)
Köszi:Szeretettel:Kriszti