Letörlöm szemedről a könnyeket,
s midőn pihentél újra szeretlek,
vágytól fűtött nap csókodat lopom,
szeretkezünk a hűvös harmaton.
Megismerni mindened igazán,
testedet mit oly rég éreztem már,
lelkeden végignyújtózni vágyom,
forrón tapadva ajkad kívánom.
Hordozom illatod mert itt maradt,
elűzve fáradt hétköznapokat,
minden álompillanat bennem él,
csakis a te ajkad és az enyém.
Tested testemen vadul táncot jár,
lélegzetünk egymásba olvad már,
két szó, két ember, két külön élet,
de édes vágytól szülten egy lélek.
6 hozzászólás
Szia Susanne! 🙂
Lám-lám, nem csalódtam benned, tudtam, hogy rejtőzik benned némi tartalék mééég. 🙂
Gyönyörű a versed, az első képtől az utolsóig megéltem, a magam javára fordítottam, ahogy azt kell, és minden verssel ezt teszem. 🙂
Kedvelem azokat, melyek hatására én is szárnyra kapok. Itt ez történt, úgyhogy hajrááá, még sok ilyent!!! 🙂 Amúgy a záró szakasztól elállt a lélegzetem is, ez van. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin ! 🙂
Tudod, ha az ember szerelmes és ezt képes szavakba önteni megfelelő módon, akkor már maga főnyeremény 🙂
Van még tartalékom,igyekszem ! 🙂
Nagyon örülök,hogy tetszett ! :))
Szeretettel : Susanne
Romantikus és kissé erotikus a versed, de nagyon tetszett! Hát vagyunk így a szerelemmel.
szeretettel-panka
Igen magam is egy romantikus lélek vagyok:) Természetesen kellő éppen fűszerezve erotikával 🙂
Köszönöm szépen:)
Szeretettel: Susanne
Jó ez a vers, nekem tetszett, hogy a lehető legkevesebbel, mégis nagyon érzékletesen mutatta be a szerlmes örömeit, itt ugyan inkább testben, de végig ott éreztem mellette a lelket is. Örömmel olvastam, üde volt, nyílt, tiszta.
aLéb
Köszönöm megtisztelő szavaidat, örülök,hogy tetszett !
szeretettel: Susanne