Ez valami más,
ha nincs boldogság…
Jégvirág fest mosolyt,
mint éhező vad,
vár a lemondás,
semmi más,
csak megalkuvás.
Nem kérdezem,
hogyan tovább…
Kúszik a holnap,
erre vagy arra.
Ha kell, lépek,
erre vagy arra…
S már nem koppan a félelem,
és nem támaszt a remény,
bármit húzok, végigjátszom én!
Nem tudom,
mikor szakadt szét bennem
a fájdalom,
hisz talán szeretsz…
még ezt is vállalom!
De még emlékszem
Hányszor kértem kezed melegét.
Már nincs félelem,
és újra oltalmaz a mosoly.
Szeretlek…
Még ezt is vállalom!
De még emlékszem,
Milyen a fény!
Hallgatlak, ha szólsz!
1 hozzászólás
Szép vers, bár egy kis kétséget érzek ki belőle.
Tetszett.
Üdv: harcsa