Túl az élet vizén,
halált rejtő ösvény,
megszülettél ember,
napfényével kelj fel.
Lelket kaptál és testet,
örömöt, s szerelmet.
Bánatot és sírást,
múlandó elmúlást.
Élet vize árad,
az hozza a vágyat,
öröklétre szólít,
a javaktól el bódít.
Őrizd emberséged,
a lelkedet védd meg,
lelkiismeretedben,
az őszinteségben.
Túl a halál vizén,
életet rejtő ösvény.
meghaltál már ember,
az élő lelkeddel.
1 hozzászólás
Az ember szembesítése , esetleg szembesülése az élet kikerülhetetlenségével , a halál kikerülhetetlenségével , az élet kényszerével , egyszersmind értékével .
A jótanács : őrizd emberséged talán túl általános .
A nyitó és záró strófa első két sorának azonossága – valami olyan állapot , ahol a lét és nemlét , illetve különbözőségük elveszti minden értelmét .