Hó esik hull a nyakamba,
elszökik, ráfagy a Napra.
Rám csorog, hull le a háton,
felgyűri szél a kabátom.
Mondd, ugye kéred a kávét?
Már ahogy kérdezed tőlem,
azt se igen tolerálom.
(Jaj, de nagyon negatív vagy!)
Mert van aki feketézik.
Issza a reggeli "téntát",
gőzölög, illata csábít,
ő meg csak nyúl' ahogy ásít
vágyva egy jó meleg paplant.
Rám csak egy korcs kutya vakkant,
ferdén fazont igazítgat,
mint valami moderátor.
Úgy morog, nézi a lábat.
(Van akit semmise' gátol.)
Mért leli örömét abban,
ha nőm toalettje darabban
hullik le lassan a földre?
Bájait akkor mi födje?
Kérdem a "lábak urától"
mért nem egy nyálas kurátor
vádliján gyakorol inkább?
Eldobok tollat, és tintát,
úgy veszem célba a hintát.
Fogsora vészjelet küldött,
majdhogynem élve megműtött!
3 hozzászólás
Kedves Barna!
Nagyon, de nagyon tetszik a versed. Egyébként ezzel a hét-nyolc-szótagos verseléssel nagyon sokat lehet elérni. De nálad az is jó, hogy nem keresgéled a szépséges-szép szavakat, és mégis, a tisztán, érthető szavakkal is milyen remek célt érsz el.
A vers témája, a címe is igen jó, választékos. Az is lendít egyet a versen.
Szeretettel gratulálok: Kata
Egyet elfeledtem megkérdezni. Nem ismerem a versben használt szót: "téntát". Talán tinta akart lenni, de akkor nem használtál volna a jelet, lehet hogy valamilyen vidéken használt szó lehet?
Kata
Köszönöm Kata, hogy ezt a versem is olvastad. Örülök a tetszésednek, és a kérdésednek is. A "téntát". mifelénk a fekete levesre is mondják viccesen, de a pityókás emberre is, hogy beténtázott", -felöntött a garatra…Nagyon sok versemben használok népies, vagy régen elfeledett, alig használatos szavakat, melyek érdemtelenül lettek mellőzve szép ananyalvünkből. A Holdfénymerengő versemben sz.tem vannak olyanok is, melyeket nagyon kevesen ismernek…:)Üdvözöllek:B:)