magában él, unatkozik.
Az udvarban csak sétálgat,
jól éldegél, őrzi a házat.
Gazdája egy alkalommal
macskát hoz a karjaiban.
Mint egy kis vakarcs
az egész cica akkora.
Semmi mást nem is tud,
ha simogatják, dorombol.
Bundás féltékenyen figyeli,
mért babusgatják a vakarcsot?
A cica azonban hozzámászik
kis mancsaival vele játszik:
a kutyus fülét ide-oda huzigálja,
szőrét össze-vissza ráncigálja.
*
Mit talál ki a kis ebadta?
– Bundás magában gondolja. –
Ezért körbeszimatolja,
lábaival továbbtologatja.
A cica nem ijed meg tőle,
fölugrik a feje tetejére.
Elfárad, s akkor csendesen
dorombolva ott alszik el.
Bundás pislogva figyeli,
nem akarja álmaiban zavarni,
ha elfárad, nagyokat
szuszogva, elalszik mellette.
Fölébredve, anyáskodva nyalogatja,
lassan barátságot köt vele.
Jobb így békességben lenni,
mint kismacskával haragban élni.
*
Csak azt nem értem meg,
miért mondják az emberek:
kutya-macska barátságban nem lehet.
Miért gondolják makacsul úgy,
hogy a macskák meg ebek
egymás mellett másként nem,
csak ellenségként élhetnek?
4 hozzászólás
Szia Kata!
Bizony hogy létezik , kutya-macska barátság! A mi kis állataink együtt nőttek fel, és bizony létezik, hiszen nap mint nap látom.Tetszik ez e versed is !
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, Selanne a véleményedet. Én is tapasztalatból írtam le ezt a furcsa barátságot, mivel a szomszédaimnál láttam, milyen békésen élnek, és alusznak egymást átölelve a különféle állatfajok. Gondolom, a helyes neveléstől és szoktatástól függ.
Köszönöm, hogy nálam jártál: Kata
Aranyos kis történet, remek sorokba.
A kérdés a végén… Saját magukból indulnak ki!
Remekül határoztad meg a vers végének értelmét. Nekem akkor, amikor írtam, eszembe se jutott. Köszönöm, hogy meglátogttál, máskor is legyen szerencsém…
Szeretettel: Kata